Meglehetősen későn, 1994 körül, 14 éves koromban hallgattam meg először az István a király című rockoperát. A Pokolgép, Ossián, Moby Dick zenei háromszögre rákattant ízlésem szűk világába épp hogy egy vékony ösvényen befért ez a fajta rock, és igaz, ami igaz, egy rövid időre magával is ragadott a giccses lemez. Pontosabban annak egyes részei. Elsősorban az, amely a Koppány és István közti konfliktust emelte ki. Ebben az ellentétben nekem Koppány sokkal szimpatikusabb volt, mint a rockoperában — az én szememben tejbetöknek gondolt — nagy magyar király, Szent István. És eljátszottam a gondolattal, ha akkor élek, ki mellé álltam volna be a küzdelembe? Egyértelmű, hogy Koppány mellé. 14 évesen már tisztában voltam azzal, hogy István trónbitorló volt, Koppányt illette a trón, illetve azzal is, hogy István idegenekkel szilárdította meg a hatalmát. Véreskezű tömeggyilkosként számolt le ellenfeleivel, illetve a magyarság szellemi, lelki tartóoszlopaival, a táltosokkal, és minden ősi szellemi támasztékot kiirtott, ami ennek a népnek a lényege. Szóval nem volt szimpatikus uralkodó. Akkoriban Szent István olyan volt számomra, mint Kádár János. Mindkettő idegen elemekkel tiportatta el a saját országát. Igaz, Kádár az ateista bolsevizmus árnyékában. De az is tény, hogy a kereszténységet minden képzeletet felülmúló terrorral erőszakolták rá a magyarságra. Nem volt nekem szimpatikus ez a kereszténység, pedig akkor még azt sem tudtam, hogy abban az időszakban is Sodoma és Gomora árnyéka lengte be a mindenkori pápai trónt. Szóval: eretnek és szentségtörő gondolatok töltötték be a tudatomat. És fejben lázadtam a konszenzus ellen, az Istvánt dicsőitő kinyilatkoztatással szemben. Pedig mit tudtam én akkor a magyar történelemről….

Kár lenne tagadni, napjainkban is Szent István az igazodási pont. Ő a bölcs államférfi, aki a keresztény sziklára építette országát, majd ezt összekapcsolta Európával. Az 1000 éves ország keresztény gyökerei nélkül nem maradtunk volna meg, és jövőnk se lenne. Nagyjából ezek a közhelyek határozzák meg korról korra, évről évre ezt az ünnepnek nevezett eseményt, amelyet a mai társadalom legnagyobb része kizárólag a hosszú hétvége miatt vár, amikor önnön silány létének pocsolyájában tud egy kicsit dagonyázni.

Nem tudom, hány nemzetnek van annyira meghamisítva a múltja, mint a miénk. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy nincs még egy olyan nép, amely szinte kizárólag olyanokat épít be pozitív személyként a múltjába, akik a magyarságnak a legnagyobb árulói voltak. Olyan “példaképeket” vonultatnak fel a történelemkönyvek, akiknek a teljes életműve meg van hamisítva. Olyan ünnepeket ül meg a magyarság — még ha csak külsőségek formájában is —, amelyeknek helyük van a történelmi tudatunkban, de nem a bölcs döntések tárában. És minden bizonnyal a hülyeségek versenyében dobogós helyet érnénk el azzal, hogy még a nyelvünk eredetével kapcsolatban is hittel vallunk egy finnugor elméletnek nevezett habókos mesét.

Aki elkezdi feltörni azt az acélvázas, több méteres betonfödémet, amivel elválasztották a magyarságot az igazi történelmétől, a hivatalos történetírásnak, vagy akadémiai szemléletnek nevezett laboratórium egyből kiátkozza. Mert csak az igaz, amit ők kevernek ki. Hiába bizonyították már be rengetegen, hogy a laboratórium vegyészeit a magyarság ellenségei finanszírozzák, képleteik hazugságon alapulnak, semmi sem változik. Ülünk a Moby Dick zenekar által megénekelt rozsdás körhintán, mert valakiknek így jó.

És ahogy valakiknek az jó, hogy a 18., 19., 20 századi magyar történelem veretes hazugságaival árasszák el a tudatunkat, ugyanez igaz múltunk ezeréves viszonyaira is. Sőt a magyarságnak az “európai színpadra” való fellépésével is, amelyben Szent István király tevékenységének pozitív mérlege a magyar történettudomány megingathatatlan igazodási pontja. Ennek a megkérdőjelezése is tabukérdésnek számít. Én ennek a tabunak a felrúgásával kezdtem hozzá ehhez az íráshoz, de közben rájöttem, ez a terjedelmi keret egyszerűen nem alkalmas a véleményem kifejtésére, mert túl sokan félreértenék az állításaimat. Így inkább 1000 év tapasztalatai alapján öt témakörben teszek fel kérdéseket. Ezeket majd a későbbiekben egy nagyobb ívű esszében szeretném kibontani, de addig Önök is gondolkozhatnak rajta... Mert mi van akkor, ha Szent István döntése nem a megmaradás záloga, hanem egy történelmi baklövés volt? Nem állítom, csak kérdezem... Lássuk sorjában a többit.

1. Biztos, hogy a tiszta és igazságos, a moralitás talaján álló államiságot ünnepeljük akkor, amikor az első királyunk egy véres testvérgyilkossággal és a régi magyar törvények sárba tiprásával szerezte meg a trónt?

2. Nem különös ellentmondás a nemzeti függetlenséget pont azon a napon ünnepelni, amely a magyar történelemben a legelső, visszafordíthatatlan külső mintakövetést és behódolást jelentette?

3. Valóban önálló és szabad államról beszélhetünk-e, ha a király csak külföldi lovagok kardjaira támaszkodva tudta letörni a saját népe ellenállását?

4. Vajon megmaradást vagy inkább egy ezeréves kulturális önfeladást hozott a magyarságnak az a döntés, amely a saját ősi szokásainkat és hitvilágunkat tűzzel-vassal irtandó bűnné nyilvánította?

5. Ha az alapító király megmutatta, hogy külső fegyveres segítséggel le lehet győzni a hazai ellenfeleket, miért csodálkozunk, hogy a későbbi magyar elit tagjai is folyton külföldi uralkodókat hívtak be egymás ellen?

6. Büszkék lehetünk-e egy olyan állammodellre, amely a korábbi szabad magyarokat szinte egyik napról a másikra jogfosztott, röghöz kötött jobbágyokká tette egy szűk elit javára?

7. Nem tekinthető-e az államalapítás a magyar történelem első, belső gyarmatosítási kísérletének, ahol egy importált, idegen kultúrájú és származású elit — külföldi püspökök és lovagok — uralkodott a bennszülött, saját hagyományaihoz ragaszkodó lakosság felett?

8. Ha a kereszténység a szeretet és a szabad akarat vallása, mit mond el az új államról az, hogy a hitet törvényekkel, bottal, veréssel, gyilkossággal és fizikai kényszerítéssel vezették be?

9. Vajon az ünnepi beszédekben sokat idézett Intelmek valóban a modern befogadásról szóltak, vagy inkább a királyi udvarba hívott külföldi papok és lovagok előjogait védték a fellázadó magyarokkal szemben?

10. Belegondoltunk-e már abba, hogy az a római egyház, amelynek István alárendelte az országot, az ezredfordulón éppen a legmélyebb erkölcsi válságát élte, ahol a pápai trónt gyilkosságok és politikai intrikák övezték?

11. Vajon valóban az egyetlen és üdvözítő út volt a nyugati minták átvétele, vagy csak a királyi klikk érdeke miatt vált Róma egyedüli alternatívává?

12. Nem azért kell a mindenkori hatalomnak ezer éve ugyanazokat a kiüresedett jelképeket mutogatnia, mert az őszinte történelmi igazság azonnal darabokra törné az állami dicsőség mítoszát?

13. Összességében nem lehet-e kimondani, hogy augusztus 20. valójában nem a függetlenségünk dicsőséges kezdete, hanem egy olyan történelmi zsákutca ünnepe, amelyből ezer éve képtelenek vagyunk megtalálni a kivezető utat?

Könyvcsomag-ajánló: A Titkos Elit története folytatódik…

Őszi könyvkiadói tevékenységünk arra irányul, hogy a XX. századi múltunkra rakódott törmeléket lesöpörjük, hogy egyértelműen kiderüljön, miért sodródtunk bele a világháborúkba, és ezzel együtt a ránk bélyegzett bűnstigmáktól megszabaduljunk, azokat egy szép nagy csomagban visszaküldjük a londoni feladónak. Három nagyon fontos könyvvel vágunk bele ebbe a küldetésbe, amelyek 2026. szeptemberének végén jönnek ki a nyomdából. Aki előrendeli a könyve(ke)t, az kedvezménnyel, keménytáblás védőborítóval kapja meg ezt a könyvcsomagot.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Napjainkban, amikor a dekadencia tort ül a remény felett, sokszor érzi azt az ember, hogy semminek sincs értelme. Felmerül a kérdés: akkor éljünk értelmetlen életet? Mondjunk le az igazságkeresésről, csak azért, mert a hazugsággal lehet boldogulni? Mondjunk le a szellemi függetlenségről, mert mindent átszőtt a primitív politikai propaganda? Adjuk fel a küldetésünket, mert a tömegember korszakában, ebben a masszában lehetetlen az egyéni értékek kiteljesítése?

Sokak szerint ez a realitás. A realitásokat el kell fogadni – bólint egyetértően a tömegember társadalma.

Talán ismerik Csurka Istvánnak Az elfogadhatatlan realitás című írását, amelyben a szellemi függetlenség megőrzését hirdette a korszellem és a mindennapi kényszerek ellenében? Ahogy fogalmazott, „a realitások elfogadása” egy lefegyverző jelszó. Ezzel a kezdeményezőképességet akarják elvenni az embertől. És ami a tudatomba égett, idézem:

“Együtt élni a realitásokkal ma a szabadság hiányának különböző fokozatait jelenti. Együtt élni a realitásokkal ma önfeladást jelent. Olyan súlyos korlátozottságok halmazát, ami már végzetes lehet az emberi természetre nézve.”

És ahogy folytatta:

“Pedig ha az emberiséget vitte előre valami, csak az vitte, hogy nem fogadta el a realitásokat. Mert mindig akadtak olyan célkitűzők, akik nem fogadták el az elfogadhatatlant.”

Írása így zárul:

“Az elfogadott realitásban csak törpék vannak, és törpébbek. A szellem nem lehet gályarab a realitás kalózhajóján.”

Hölgyem és Uraim!

Két évvel ezelőtt a leghalványabb esély sem látszott arra, hogy megmarad a Kárpátia Stúdió könyvkiadó. Viszonteladói partnerünk csődbe ment, ez a cég jelentős tartozást halmozott fel a Kárpátia felé, mi meg másoknak tartoztunk. A helyzet azután lett teljesen kilátástalan, amikor a nagy könyvterjesztők lényegében kizártak a hálózatokból, egyszerűen nem rendeltek a könyveinkből. Nincs olyan üzleti számítás, amivel ilyen mélységből egy könyvkiadó ki tud jönni. Akárhogyan is osztottam, szoroztam, a remény legkisebb esélye sem látszott. Ez volt a realitás. Aztán kitöröltem az excel táblákat, a különböző variációkat, és a realitást a fejemből, mert jött egy sugallat: ami nem megy emberi számítással, csináljam meg hittel. Hittel a lehetetlent.

Hölgyeim és Uraim!

Én hittem azt, hogy Önök léteznek. Én hittem azt is, hogy az igazságkereső emberek egy igazságkereső könyvkiadóért a lehetetlenre is képesek. És nem tudom szavakba foglalni mennyire hálás vagyok Önöknek ezért. Mert így együtt, nem fogadtuk el a realitásokat, nem fogadtuk el a számunkra kiásott sírgödör alternatíváját.

És úgy hozta az élet, hogy múlt év végén a Kárpátia Stúdió Könyvkiadó a Kárpát-medence legnagyobb könyvbemutatóját tartotta meg Budapesten Az igazság napja címmel. Idén ezt folytatni fogjuk. Sőt, a több tízezres példányszámával A Titkos Elit az elmúlt évtizedek legnagyobb példányszámban értékesített történelemkönyvévé vált. Mára pedig a Kárpátia Stúdió olyan stabil és független szereplője lett a szellemi térnek, amely minden igazságkereső ember számára megkerülhetetlen. Ez a szellemi tér nem az enyém, nem egyéneké, hanem mindannyiunké. Önökkel együtt, a szellemi térbe olyan energiákat tudunk beletenni, amelyekről hiszem, hogy népünk, nemzetünk túlélését segítik.

De vajon tekinthetünk-e a szép jövő felé, amikor azt sem tudjuk, hogy mi történt velünk a XX. században? Építkezhetünk-e úgy, hogy nem látjuk az alapjait mindannak, amire támaszkodni szeretnénk? A múlt tanulságai nélkül belevághatunk-e a jövő dzsungelébe? Mehetünk-e úgy előre, hogy azt sem tudjuk honnan jöttünk és miért tartunk itt, ahol tartunk?

Hölgyeim és Uraim!

Őszi könyvkiadói tevékenységünk arra irányul, hogy a XX. századi múltunkra rakódott törmeléket lesöpörjük, hogy egyértelműen kiderüljön, miért sodródtunk bele a világháborúkba, és ezzel együtt a ránk bélyegzett bűnstigmáktól megszabaduljunk, azokat egy szép nagy csomagban visszaküldjük a londoni feladónak. Ezzel indítjuk a Titkos Elit harmadik, egyben utolsó kötetét, amely páratlanul izgalmas módszerekkel tárja fel a Londonban és New Yorkban székelő “Titkos Elit” folytonosságát az első és a második világháború között. Kiderül, hogy miként egyengették és finanszírozták brit és amerikai titkosszolgálati ágensek a karlengető bajuszos bácsi korai politikai karrierjét.

Két olyan kihagyhatatlan könyv is érkezik, amely pontosan ezt a nagy tablót teszi még teljesebbé, egyik Antony C. Sutton brit születésű amerikai közgazdász professzorhoz kötődik, amelyben a már említett bajuszos brit ügynök amerikai finanszírozóit tárja fel. Sutton azt is bebizonyítja, hogy a nyugati tőke nélkül a náci halálgyárak infrastruktúrája egyszerűen nem létezhetett volna. Talán mindennél többet elmond az is, hogy a könyv megírása miatt a szerzőt eltávolították professzori állásából.

Guido Giacomo Preparata, olasz-amerikai közgazdász, társadalomtudós, kriminológus és a politikai gazdaságtan professzora pedig két letehetetlen monumentális kötetben mutatja be azt, hogy az egykori osztrák tizedest szó szerint geopolitikai faltörő kosként tenyésztették ki, amellyel sikeresen destabilizálhatták Európát és Oroszországot. A fő cél az volt — és ma is az —, hogy Németország és Oroszország soha ne léphessen szövetségre, mert ez veszélyezteti az angolszász hegemóniát.

Tehát ezzel a három hihetetlenül fontos kötettel indul az őszi könyvkiadásunk. Jó szívvel ajánlom őket mindenkinek, nem fognak bennük csalódni, olyan hátteret, olyan történelmi tablót ismerhetnek meg, amely a mai események megértése szempontjából is nélkülözhetetlen.

A könyvek bő egy hónap múlva, 2026. szeptember vége felé jelennek meg. A szokásos előrendelési lehetőséggel pedig igen jelentős, akár 25%-os kedvezményt tudunk biztosítani Önöknek. Aki előrendeli a könyveket a karpatiastudio.hu online könyváruházban, az egyedi, limitált példányszámú, keménytáblás, védőborítós díszkiadást fog kapni. Egyedülálló lehetőség, ne maradjanak le róla!

Tehát még egyszer: az előrendelés lehetőségéért keressék fel a karpatiastudio.hu oldalt, a főoldalon meg fogják találni ezt a rendkívüli ajánlatot. A megjelenő új könyvekről pedig a titkoselit.hu oldalon írunk bővebben, ezt is szeretettel ajánlom az Önök figyelmébe. Tehát még egyszer: titkoselit.hu

A Kárpátia Stúdió Könyvkiadó nevében még egyszer köszönöm eddigi segítő, támogató együttműködésüket. Amíg Önök vannak, mi is leszünk. Amíg Önök mellettünk állnak, mi is erősek leszünk. Együtt pedig meg fogjuk változtatni a jövőt. Mert ahogy Eginald Schlattner, erdélyi kortárs szász író megfogalmazta:

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

A vak, nárcisztikus, minden csapdába besétáló, de magát tévedhetetlen zseninek gondoló vezető - mai értelemben politikus - örök jelenség, amely az emberi történelem korszakainak olyan kötelező eleme, mint a kocsmának a pultja. Thuküdidésztől Mikszáthig könyvtárnyi irodalma van azoknak a történeteknek, amelyek az ilyen karakterek szánalmas mivoltát állítják pellengére. Az irodalomelmélet ezt a típust a “vak gőg” (hübrisz) komikus változatának nevezi. A politikus azért esik bele minden csapdába, mert a környezetének a hízelgése és a saját nárcizmusa miatt teljesen elveszíti a kapcsolatát a valósággal. Mivel azt hiszi, ő irányít, nem is feltételezi, hogy őt verik át.

A tévedhetetlen vezér folyamatos botladozásának hátterében egyszerű pszichológiai okok állnak: minél nagyobb valakinek az önképe (a “Nagy Vezér” illúziója), annál nagyobbat botlik a legkisebb, legpitiánerebb akadályban is. Ezek a karakterek sohasem azért sétálnak bele a csapdákba, mert nincsenek információik, hanem azért, mert a saját egójuk szűrőjén keresztül nézik a világot.

A pszichológia ezt a Dunning-Kruger effektus paródiájának tartja: minél kevesebb valós politikai vagy stratégiai tehetséggel rendelkezik a vezető, annál biztosabb a saját tévedhetetlenségében. Az ehhez vezető utat a vezető saját környezete kövezi ki. Ha a vezető csak talpnyalókat tart, akik folyamatosan fényezik az önképét, csak azt mondják neki, amit hallani akar, akkor a “Vezér” mindig azt hiszi, zseniális tervet talált ki. Senki sem meri figyelmeztetni, hogy az egy nyilvánvaló csapda.

Ezek a politikusok mindent a saját zsenialitásuk bizonyítékaként értelmeznek: ha valami jól sül el, az az ő érdemük. Ha csapdába esnek és katasztrófa történik, azt nem a saját butaságuknak tulajdonítják, hanem belső árulásnak, vagy “külső ellenségek ármánykodásának”. Ahogy tette ezt nemrég Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke, amikor elképesztő ostobaságot elkövetve a többségében roma kisgyerekek tamburazenekarának előadásáról kiinvitálta a párt képviselőit a parlamentből. És ha a cigányokat érintő ügyekben lépnie kell, a radikális jobboldal nagy pártja azóta is ostobaságot ostobaságra halmoz. Pont egy olyan területen esnek bele ugyanabba a csapdába, amit minimális intellektuális felvértezettséggel ki lehetett volna kerülni. Csakhogy a Mi Hazánk skinhead szubkultúrában szocializálódott vezetői egyszerűen képtelenek a fejükben lévő leegyszerűsített világból kilépni, így aztán a cigány ügyek aknamezőjén úgy lengenek össze-vissza, mint valami szánalmas madárijesztők.

Csapdáról-csapdára: a Mi Hazánk Švejk-faktora a roma kérdésben

A Mi Hazánk politikusainak viselkedése a roma közösséggel kapcsolatos parlamenti helyzetekben szinte lépésről lépésre másolja Jaroslav Hašek Švejk-szatíráját. A párt képviselői elszántan próbálnak egy ideológiai mintát követni (“a radikális nemzeti erő, amely nem hódol be”), de a politikai valóság és a saját GPS-koordinátáik újra és újra egy abszurd, önellentmondásos bohózatba vezeti őket.

1. csapda:

   Amikor a parlament alakuló ülésén a Mi Hazánk előre bejelentette(!!!), hogy demonstratív módon ki akar vonulni bizonyos programpontokról, hogy megmutassák megalkuvást nem tűrő rendszerkritikájukat - máris felkínálták az agyafúrt ellenfélnek, hogy csapdát állítson, amit meg is tett a programsorozat megváltoztatásával. A menetrend miatt a kivonulásuk éppen akkor történt, amikor a sükösdi SUGO Tamburazenekar - zömében hátrányos helyzetű, roma származású gyerekek - lépett fel. A Mi Hazánk politikusai Dub hadnagy módjára beleálltak a merev, bürokratikus akarnokságukba, miközben a külső szemlélő számára egy végtelenül érzéketlen, gyerekeket megalázó rasszista akciót mutattak be. A magyarázkodásuk (“nem a gyerekek miatt mentünk ki”) pedig pont olyan komikus volt, mint amikor egy Hašek-figura próbálja megmagyarázni, hogy miért lépett bele a pocsolyába.

2. csapda:
   Amikor pár napja parlamentben a Tisza Párt képviselőjének beszéde után a tagok felállva emlékeztek meg a roma holokauszt áldozatairól, a Mi Hazánk 6 képviselője demonstratív módon ülve maradt. A párt utólagos magyarázata szerint ők azért maradtak ülve, mert a Tisza Párt “sértett házszabályt”, és a felszólalás formája nem volt megfelelő. Ez a tiszta hivatali idiotizmus csapdája. Miközben ők azt hitték, hogy egy zseniális, jogászkodó parlamenti tiszteletlenséget torolnak meg a politikai ellenfeleiken, a valóságban a teljes közvélemény - beleértve a többi pártot is - úgy látta őket, mint akik képtelenek minimális emberi kegyeletet mutatni.

3. csapda:
   A koordináció és a belső fegyelem teljes hiányát mutatta a vizuális kontraszt. Mialatt a terem egységesen és némán tisztelgett, Dúró Dóra végig a telefonját nyomkodta, az utolsó másodpercekben pedig Toroczkai László is elővette a mobilját.

A Švejk lényege a “túltolt és rosszul végrehajtott szerep”. A Mi Hazánk politikusai a saját fejükben egy fegyelmezett, elvhű, keményvonalas politikai formációt alkotnak. Amikor viszont a politikai térben lépniük kell, a saját ideológiai görcsösségük és a modern kommunikációs tér szabályainak nem ismerete, valamint intellektuális hiányosságaik miatt háromszor egymás után pontosan ugyanabba a kommunikációs csapdába sétálnak bele. Mindezt úgy, hogy a képviselőik 15-20 éves politikai gyakorlattal rendelkeznek.

Csakhogy ahelyett, hogy keménynek tűnnének, a külső szemlélő számára komikusan esetlen, koordinálatlan és érzéketlen figurákká válnak, akik az egyik percben még dacosan ülnek a házszabályra hivatkozva, a másik percben pedig már látványosan unottan telefonoznak egy gyászperces eseményen

A politikai kommunikációban azt a jelenséget, amikor egy párt a saját maga által felállított csapdába sétál bele, “taktikai vakságnak” vagy „ideológiai csőbölcsességnek” nevezik. A Mi Hazánk említett esetei tökéletes tankönyvi példái ennek, méghozzá három fő okból:

• A párt vezetése kizárólag a saját, legkeményebb törzsszavazói bázisának akar megfelelni (akik díjazzák a roma-ellenes vagy demonstratív reflexeket). Csakhogy a parlament a nyilvánosság előtt zajlik. Ami a zárt buborékban “tökös kiállásnak” tűnik, az a teljes társadalom és a fősodratú média felé érzéketlen és koordinálatlan amatörizmusként csapódik le.

• Amikor a Tisza Párt váratlanul tematizálta a roma holokausztot, a Mi Hazánk képviselőinek nem volt előre kidolgozott stratégiájuk. Nem volt a fejükben semmi. Politikai értelemben “zsigerből” reagáltak, ami azonnali morális és kommunikációs vereséget hozott a számukra.

• A legrosszabb politikai pozíció az, amikor egy párt egy botrány után kapkodva hátrálni kényszerül. Amikor már magyarázkodnak, amikor már felállnak, miközben azt is úgy teszik, hogy azzal újabb botrányt okoznak. Ezzel a saját radikális szavazóik szemében “meghátrálóknak”, a mérsékeltebbek szemében pedig továbbra is “komolytalanoknak” tűnnek. Ez a politikai sakkban a tiszta patthelyzet, a magyar prérin pedig az öntökönrugás művészete.

A Mi Hazánk országgyűlési képviselői sokak számára kedvelhető politikusok. Hadakoznak, küzdenek, nemes eszmékért állnak csatasorba. Csakhogy az esztelenségükkel sokszor Don Quijote mai reinkarnációját testesítik meg. Ő a prototípusa annak az embernek, aki százszor is belerohan ugyanabba a pofonba, mert a valóságot rá akarja erőszakolni a saját butaságára és fantáziájára. Don Quijote fejében egy lovagregény él. Kivonul a világba, és minden hétköznapi dolgot lovagi kihívásnak lát. Nemcsak a híres szélmalmokat nézi óriásoknak, hanem egymás után rohan le birkanyájakat (amiket ellenséges hadseregnek hisz), vagy támad rá vándorló szerzetesekre. Akárhányszor verik véresre a helybéliek, ő sosem a saját tévedését látja benne, hanem azt mondja:

“Gonosz varázslók változtatták át az óriásokat szélmalommá, hogy megfosszanak a dicsőségtől”.

Csakhogy a mai politikai élet is olyan terep, amelyre intellektuális felkészültség nélkül kimenni kész ingovány. Mert ha valaki ezt megteszi, könnyen A fizikusok drámájában találja magát. Dürrenmatt zseniális groteszk művében két kém (jelen esetben Toroczkai László és Dúró Dóra) beépül egy elmegyógyintézetbe, hogy megszerezzék a világ legokosabb fizikusának, Möbiusnak a titkait. Mindkét ügynök azt hiszi, hogy zseniális sakkjátékot játszik. Úgy vélik, ők irányítják az eseményeket, kijátsszák a hatóságokat, és megvezetik az intézet igazgatónőjét.

Miközben büszkén saját intellektuális felsőbbrendűségükkel hivalkodnak, észre sem veszik a legegyszerűbb valóságot: a látszólag tehetetlen, púpos igazgatónő már régen megszerezte Möbius kéziratait.

Így a darab végén az igazgatónő bezáratja őket. A két “szuperkém” ott áll bezárva egy bolondokházába, és rájönnek, hogy miközben ők világpolitikai lángelmének hitték magukat, valójában végig egy idős nő bábui voltak.

És mindez azért történik meg a Mi Hazánkkal újra és újra, mert ez az egyetlen olyan párt, ahol a második és a harmadik vonalban tisztességgel és becsülettel dolgozó szimpatizánsok intellektuális képessége messze az elnökségé felett áll. Csakhogy sajnos ez a buta és szűklátókörű elnökség irányít. Ezért nem fog soha sehová jutni ez a párt, mert amit a hátország egyik nap tehetséggel felépít, azt a kontár elnökség másnapra leomlasztja. Mintha egy modernkori Kőműves Kelemen paródia lenne a Mi Hazánk működése.

Ha értékesnek találta ezt az írást…

Ha úgy érzi, hogy a cikkeim segítenek tisztábban látni a világ eseményeit, és szeretné, hogy továbbra is rendszeresen készüljenek hasonló elemzések, kérem, fontolja meg a havi előfizetést.

Egy szerény pénzbeni támogatás nem egyszerűen egy szolgáltatás megvásárlása. Azt jelenti, hogy Ön fontosnak tartja ezt a munkát, és hozzájárul ahhoz, hogy időt és energiát fordíthassak olyan témák feldolgozására, amelyekről máshol a cenzúra miatt egyáltalán nem lehet olvasni.

Ha pedig úgy gondolja, hogy egy-egy írás mások számára is hasznos lehet, annak is örülök, ha továbbküldi ismerőseinek. Ehhez az kell, hogy az emailben megkapott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti.

Köszönöm, hogy követi a munkámat.

Támogatni szeretném a hasonló írásokat

Könyvcsomag-ajánló: Globalista manipuláció haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Globalista manipuláció haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig. Elérhető a karpatiastudio.hu online könyvesboltban.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Donald Trump elnök tegnap este aláírta azt a végrehajtási rendeletet, amely az amerikai oltási politika átfogó megváltoztatását írja elő, többek között azt, hogy a gyermekeknek rutinszerűen beadott gyermekkori oltások számát 18-ról 11-re csökkentsék. A rendelet emellett megszünteti a hepatitis B elleni oltás születéskori beadását. Ez összhangban áll a CDC tanácsadó bizottsága által tavaly megfogalmazott ajánlással.

A végrehajtási rendelet, amelyet tegnap – Trump bejelentése előtt – először a Daily Caller hozott nyilvánosságra, azt is javasolja, hogy a kanyaró, mumpsz és rubeola (MMR) elleni oltást három adagra osszák fel, amelyeket 18 hónap alatt külön-külön kell beadni.

A Fehér Házban tartott aláírási ünnepségen Robert F. Kennedy Jr. amerikai egészségügyi miniszter is jelen volt, akinek elsőszámú érdeme a mostani döntés. Kennedy évtizedek óta küzd a gyermekoltási terror ellen.

Azok az oltások, amelyek a gyermekek számára már nem kötelezők, mostantól az orvosok és a gondviselők közötti közös klinikai döntéshozatal tárgyát képezik.

Az eseményekkel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy az USA 50 tagállamából mindössze 5-ben van kötelező gyermekoltás. A tagállamok 90 százalékában mentességet lehet kapni.

Az sem eléggé közismert, hogy a világon Magyarországon van a legdurvább oltási terror, a kötelezés pedig a legembertelenebb módon történik. A hatóságok zaklatják a szülőket, elképesztő összegű bírságokat szabnak ki, sőt elveszik a gyereket, hogy aztán kényszerrel leoltsák olyan vegyületekkel, amelyek sok gyerekre kiemelten veszélyesek. Ezt már rengetek kutatás bizonyította.

Például két évvel ezelőtt Dr. Karl Jablonowski és Dr. Brian Hooker elemzései megállapították, hogy minden egyes további vakcina “exponenciálisan” növelte a csecsemők légzőszervi, fejlődési és fertőző megbetegedéseit.

“A tanulmány bizonyította, hogy minél több vakcinát kap egy gyerek, később annál több betegséget kap el. Egy védőoltásnak nevezett vakcina átlagosan hét további megbetegedéshez, két vakcina 15, három vakcina pedig 35 további betegséget váltott ki.”

- derült ki a kutatásból.

Magyarul: minél több oltást kapott egy csecsemő, annál több egészségügyi problémája volt.

A témában alapműnek számít Judy Mikovits A korrupció pestise - Veszélyes-e az emberiség számára a védőoltás? című könyve. A nemzetközi szinten is elismert kutató pályáját azt követően próbálta kettétörni az oltáslobbi, hogy tudományos bizonyítékokkal támasztotta alá: rengeteg súlyos betegség és rákos diagnózis gyermekkori védőoltásoknak a következménye. A kutató számos olyan kérdést is megválaszol a könyvében, mint például:

• Mi köze a védőoltásoknak az autizmushoz, a különböző daganatos betegségekhez, illetve az Alzheimer-kórhoz?

• Milyen fenyegető veszélyt hallgatnak el ma is a védőoltásokkal kapcsolatban?

• Milyen pénzek és érdekek állnak a mindenkori oltáslobbi mögött?

Könyvajánló: Oltani vagy nem oltani? Beszéljen a tudomány!

Magyar nyelven is megjelent Robert Kennedy Jr. ügyvéd, és Brian Hooker biokémikus könyve, melyben az oltott és oltatlan gyerekek fejlődését, és krónikus betegségeit hasonlítják össze.

Ha értékesnek találta ezt az írást…

Ha úgy érzi, hogy a cikkeim segítenek tisztábban látni a világ eseményeit, és szeretné, hogy továbbra is rendszeresen készüljenek hasonló elemzések, kérem, fontolja meg a havi előfizetést.

Egy szerény pénzbeni támogatás nem egyszerűen egy szolgáltatás megvásárlása. Azt jelenti, hogy Ön fontosnak tartja ezt a munkát, és hozzájárul ahhoz, hogy időt és energiát fordíthassak olyan témák feldolgozására, amelyekről máshol a cenzúra miatt egyáltalán nem lehet olvasni.

Ha pedig úgy gondolja, hogy egy-egy írás mások számára is hasznos lehet, annak is örülök, ha továbbküldi ismerőseinek. Ehhez az kell, hogy az emailben megkapott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti.

Köszönöm, hogy követi a munkámat.

Támogatni szeretném a hasonló írásokat

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Kétségtelen, hogy a mai ember tudása is sokszor bámulatos eredményekre képes. Ennél már csak a nemtudás az, amely még eszméletlenebb helyzeteket tud létrehozni. Szokták is mondani, nem az jelenti rád a legnagyobb veszélyt, amit nem tudsz, hanem az, amit tudsz, de rosszul.

Tudás vagy nem tudás ide-vagy oda, tény, hogy a hazai úgynevezett szakembergárda nem volt képes arra a legelemibb műveletre, amelyet egy gimnazista is könnyen abszolvált volna, nevezetesen a Duna vízállását előre jelezni 1-2 hónnappal korábban. Vagy jelezték előre, de az információ elveszett a hortobágyi politikai futóhomokban. Ez vezetett a paksi atomerőmű leállásához, ami felfoghatatlan nemzetgazdasági kárt okozott, illetve ebből következett a lakosság terrorizálása, megfélemlítése, hogy csökkentse a fogyasztást.

A Tisza propagandagépezete úgy könyvelte el ezt a helyzetet, mintha egy váratlan üstökös csapódott volna be az országba, amelyet a Fidesznek kellett volna észrevennie. A Tisza kész helyzet előtt állt, mentette a menthetőt, és Szupermen Péter éppen a vállán tartja az országot. A Fidesz megmaradt propagandistái pedig a saját felelősségüket próbálját áttolni a Tiszás balfácánkodás kontójára. Ebben a bohóckodásban a fideszes Tóth Máté energiajogász a főszereplő, aki éveken át hallgatott a problémáról, miközben vitte haza a Fidesz zsoldját, hogy aztán most a Mi Hazánk színeiben államfőjelöltként jelenjen meg.

Komolyabbra fordítva a szót, a hivatalos kormányzati magyarázatok szerint a Duna rekordalacsony vízállása egy kivédhetetlen, “vis maior” csapásként bénította meg az erőművet. Csakhogy a színfalak mögött súlyos logikai és technikai ellentmondás feszül. Maga az üzemeltető is elismerte, hogy a folyó aktuális vízhozama még elegendő lenne a blokkok hűtéséhez. A probléma tisztán mechanikai: a Duna vízszintje mélyebbre süllyedt, mint a vízkivételi mű szivattyúinak szívócsövei. Ha a berendezéseket járatnák, víz helyett levegőt szívnának, ami a hűtőrendszer megsemmisüléséhez vezetne, ez pedig tragédiához.

Ezt még Columbo nyomozó felesége is értené, azt viszont nem, hogy mi volt ebben a váratlan?

És ha Columbo nyomozóként az “akták” és a felelősségi körök mögé nézünk, súlyos bűntény bontakozik ki, és a gyanúsítottak padján megtalálhatók a magyar állami és energetikai döntéshozatali struktúra konkrét szereplői, akik a mulasztásért felelősek. Mind nagy halak, egyesek korábban a Fidesz medrében dőzsöltek, mások pedig már a Tisza vizében úsznak. Lássuk sorjában:

Első szint

A politikai prioritásokért felelős kormányzati szint egyértelműen az Energiaügyi Minisztérium. Kétséget kizáróan a legfőbb stratégiai felelősség az egykori szaktárcát terheli, amely 2022 óta önálló minisztériumként (Lantos Csaba vezetésével), korábban pedig a Technológiai és Ipari Minisztérium részeként határozta meg az ország energiapolitikai prioritásait.

Miben áll a mulasztás?

Az atomerőmű hűtési sebezhetősége a Duna fokozatos medersüllyedése miatt nem új keletű probléma. A 2010 előtti kabinetek (így a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok) idején a folyó drasztikus vízszintcsökkenésének modellezése már terítékre került. Ennek ellenére a távlati kockázatokat elbagatellizálták, a szükséges mederszabályozási és vízügyi beruházások elmaradtak.

És ez folytatódott. Így nem lehet más következtetésre jutni, minthogy a felelősség jelentős részben a rendszert másfél évtizeden át korlátlan felhatalmazással irányító Orbán-kormányt terheli. Miközben a kabinet gigantikus politikai, diplomáciai és pénzügyi erőforrásokat égetett el a papíron létező Paks II. projektben, teljesen elhanyagolta az ország áramellátásának felét adó Paks I. alapvető üzembiztonságát. A kormányzati fókusz az elmúlt évtizedben szinte kizárólag a Paks II. projekt jogi, diplomáciai és pénzügyi egyengetésére, valamint az akkumulátorgyárak energiaigényének kiszolgálására irányult.

A Duna 2018-ban már produkált egy drasztikus rekordalacsony vízszintet. Akkor már sokan figyelmeztettek, hogy ez rendszeressé fog válni, és a meglévő vízkivételi mű elavult. 2018 és 2026 között nyolc év telt el. Egy ilyen stratégiai fontosságú, az ország áramellátásának felét adó üzemnél nyolc év alatt nemhogy megtervezni, de megépíteni is kötelező lett volna a mélyebb szivattyúrendszert. Ez a tétlenség egyértelmű politikai és döntéshozatali felelősség.

A mélyebb vízkivételi mű kiépítésére vonatkozó közbeszerzéseket és szerződéseket érthetetlen módon csak 2024-ben zárták le. Az, hogy a kivitelezési határidőt 2030-ra tolták ki, jól mutatja, hogy a kormányzat egyáltalán nem kezelte első számú prioritásként a problémát. Egyszerűen szerencsejátékot játszottak az időjárással. Tudom, olcsó poén, de tény: 2018 és 2026 között stadionokra jutott figyelem és pénz is, mintegy 500 milliárd forint értékben.

Támogatni szeretném a hasonló írásokat

Második szint

Mint állami tulajdonú energetikai óriásvállalat, az MVM (Magyar Villamos Művek) közvetlen operatív felelősséggel tartozik a hazai erőműpark üzembiztonságáért.

Miben áll a mulasztás?

Az erőmű menedzsmentjének feladata lett volna, hogy a 2018-as vörös jelzés után ne fogadjon el olyan beruházási ütemtervet, amely a kritikus szivattyúmodernizáció befejezését 2030-ra tolja ki.

Harmadik szint

A magyar állami beruházások egyik legnagyobb strukturális betegsége a végtelenül lassú, túlcentralizált és bürokratikus közbeszerzési és engedélyeztetési eljárás.

Miben áll a mulasztás?

Egy atomerőművi vízkivételi mű átépítése nemcsak energetikai, hanem bonyolult vízügyi és környezetvédelmi engedélyeztetési folyamat is. Az, hogy a tervek és a tényleges szerződéskötés között évek teltek el, a hatósági és bürokratikus gépezet rugalmatlanságának a számlájára írható.

Ha Columbo nyomozó szemüvegén keresztül elemezzük a folyamatokat, láthatjuk, hogy míg a több évre tervezett gáthelyreállítások és a szivattyúkamrák mélyfúrása valóban megoldhatatlanok 60 nap alatt, de voltak olyan azonnali, operatív beavatkozások, amelyeket meg lehetett - és meg kellett - volna tenni. Így alakult ki az a helyzet, hogy a tényleges pusztítást a Dunával a Tisza tette. Vagyis a Tisza-kormány. És, hogy még csodálatosabb legyen ez a mondat: a magyar nemzetgazdaság egyik legnagyobb káráért Magyar Pétert terheli a felelősség.

Lássuk, Columbo mit olvasna a fejére az újdonsűlt kormányfőnek.

Képzeljék el a jelenetet, ahogy Columbo megvakarja a fejét, és rámutat a folyó paksi bevezető csatornájára.

- Tudják, ha a víz szintje süllyed, de a folyóban még van elég vízhozam, egy dolgot biztosan megtehet a hidraulikus mérnök: biztosítja, hogy a meglévő víz akadálytalanul eljusson a szivattyúk szívófejeihez. Júniusban és július elején, amikor az aszályjelek már egyértelműek voltak, non-stop, éjjel-nappali mederkotrást kellett volna elrendelni a paksi hidegvíz-csatorna bejáratánál és a vízkivételi mű előtti mederszakaszon. Ezzel el lehetett volna távolítani a felhalmozódott hordalékot, iszapot és kavicságyat.

Ehelyett mi történt?

A mederkotró hajókat és az úszódarukat csak az utolsó napokban, a 3. fokozatú készültség elrendelésekor - gyakorlatilag a leállás előtt 24-48 órával - vezényelték a helyszínre. Ezzel értékes centiméternyi vízmélységeket veszítettek el a szivattyúk javára.

Ezután Columbo nyomozó belenéz a jegyzetfüzetébe és azt mondja:

- A hírekben büszkén mutatták, hogy a szakemberek kiegészítő szivattyús úszóműveket készítettek elő a Dunán. Ez nagyszerű. De ha a számítások már hetekkel ezelőtt mutatták a rekordalacsony szintet, miért csak most léptek? Kétségtelen, ezek a mobil szivattyúk a teljes üzemi vízigényt nem tudják pótolni, de a részleges teljesítménycsökkentés mellett stabilizálhatták volna a vízszintet a szivattyúkamrákban, ha azokat már egy hónappal ezelőtt kiépítik, csővezetékezik és tesztelik. De mivel a mobil rendszerek üzembe helyezését elhalasztották a végső vészhelyzetig, nem maradt idő a hidraulikus finomhangolásra és a biztonsági tesztekre, így az erőművet a hirtelen kritikus szint elérésekor kénytelenek voltak menetrend szerint lekapcsolni.

Columbo az ajtó felé fordul, de még egyszer visszanéz egy utolsó észrevételre:

- És itt van a gazdasági része, uraim. Ha az ember tudja, hogy a felesége egy hónap múlva nem tud főzni, mert elzárják a gázt, akkor nem aznap kezd el éttermet keresni, amikor már üres a gyomor.

Hogy mit lehetett volna tenni? A MAVIR-nak és az Energiaügyi Minisztériumnak az 1-2 hónappal ezelőtti hidrológiai adatok alapján hosszú távú áramimport-szerződéseket kellett volna kötnie rögzített (fix) áron júliusra és augusztusra, felkészülve a paksi 2000 MW kiesésére. Ezzel párhuzamosan az ipari nagyfogyasztókkal egyeztetett, tervezett karbantartási leállásokat kellett volna ütemezni erre az időszakra. Csakhogy a felkészülés hiánya miatt a kormány a tőzsdéről, azonnali (spot) áron, méregdrágán (250–263 €/MWh) kénytelen vásárolni a külföldi áramot, a hálózatot pedig ad hoc korlátozásokkal próbálják megmenteni az összeomlástól.

Columbo még egyszer utoljára visszafordul és megjegyzi:

- Tudják, van egy dolog, amit a rendőrségen úgy hívnak: a szándékos vakság. Ez az, amikor látod a kanyart az úton, tudod, hogy ott a szakadék, de mégis gázt adsz, mert azt reméled, hátha kiegyenesedik. Júniusban már minden mérés mutatta, hogy augusztusra elfogy a víz a szivattyúk alól. 1-2 hónap nem lett volna elég a szivattyúk átépítésére, de bőven elég lett volna a meder kikotrására, a mobil szivattyúk élesítésére és az olcsóbb importáram lekötésére. Miért várták meg az utolsó 24 órát, hogy elkezdjenek kapkodni? Ki profitált abból, hogy a magyar állam most napi szinten eurómilliókat fizet ki a tőzsdén a hirtelen jött áramhiány miatt?

Csakhogy az újdonsült messiásnak fontosabb volt cirkusszá változtatni a parlamentet az elmúlt hónapokban, ahol bohócként vigéckedhetett. És a Kapitány István nevű globalista hiénának sokkal fontosabb volt a szélerőműparkok és mindenféle más bohócságok propagálása, mint a magyar nemzetgazdaság védelme.

És a helyzet még a fentieknél is súlyosabb.

Természetesen, mint mindennek, a Paksi Atomerőmű leállításának is komoly geopolitikai és technológiai összefüggései vannak. Erről hallgatnak a leginkább az úgynevezett szakértők, lódoktorok, energiajogászok és bábművészek. Ugyanis kialakult egy rendszerszintű probléma, amit a hazai energiapolitika és a nemzetközi beruházási versenyfutás elemzésekor sokan hajlamosak figyelmen kívül hagyni.

A nagy Duna-menti adatközpont-háború: Paks vs. Ausztria 2028

A legfőbb stratégiai vakfolt a színfalak mögött zajló nemzetközi tech-versenyfutásban rejlik. Két gigantikus projekt ütközik frontálisan a Duna erőforrásaiért a 2028-as céldátummal:

A német ParTec AG egy hatalmas, 300 MW kapacitású, mesterséges intelligenciára optimalizált szuperszámítógép-központot tervez Paks mellé. Ez a beruházás az atomerőmű folyamatos zsinóráramára és a Duna brutális mennyiségű hűtővizére épülne.

Csakhogy Ausztria ezzel párhuzamosan egy még monumentálisabb AI-adatközpontot készít elő. Felső-Ausztriában, Kronstorf térségében a Google egy óriási, 50 hektáros területen építi gigantikus szerverparkját. Bár az első fázis kapacitása 150 MW, a bővítési tervek és a Danube Data Center hálózati csatlakozásai a komplexumot egy 500 MW feletti összteljesítményű regionális MI-központtá növelik.

A két projekt életképessége között látványos különbség alakult ki. A Duna osztrák szakaszán 10 vízlépcső és duzzasztómű működik. Bár a beérkező vízhozamot kötelesek átengedni, a duzzasztók miatt az osztrák folyómeder még a legnagyobb aszály idején is mesterségesen magasan, vízzel telve tartható. Az osztrák beruházás energia- és vízellátása így sziklaszilárd lábakon áll.

Mindeközben Magyarországon az alapvető műszaki életképesség bukott meg. A szabályozatlan, duzzasztó nélküli magyar szakaszon a folyó aszály idején egyszerűen elfogy. Az, hogy a korábbi kormányzatok úgy készítették elő, a jelenlegi vezetés pedig úgy menedzselte a 300 MW-os, vízzabáló AI-központ megaszerződését, hogy a meglévő atomerőmű alapvető hűtését sem biztosították, a stratégiai vakság csúcsa. Egyszerűen felfoghatatlan ostobaságról van szó. Ha a Duna vízszintje már a meglévő atomerőmű hűtőrendszerének is kevés, akkor fizikailag kizárt, hogy ugyanebből a mederszakaszból még egy 300 MW-os adatközpont hűtési igényét is ki lehessen szolgálni.

A paksi atomerőmű 2026-os leállása nem a fizika vagy a természet megmagyarázhatatlan bosszúja. Ez a strukturális inkompetencia és a stratégiai vakság mintapéldája. A magyar vezetés úgy írt alá nemzetközi szerződést egy brutális áram- és vízigényű, 300 MW-os AI-adatközpontra Paks mellé, hogy az azt kiszolgáló alaphálózat és a folyómeder stabilitását képtelen volt biztosítani.

Míg Ausztria az infrastruktúrájával megnyeri a jövő technológiai versenyfutását, addig Magyarország méregdrága importáramra szorul, mert a döntéshozók képtelenek voltak megvalósítani azt, amit a veleméri mesterek 900 éve zseniálisan bizonyítottak: a számításokat tettekre kell váltani.

Ez a helyzet... A végső konklúzió pedig az, hogy a Paksi Atomerőmű fenntartása akkor is menthető lett volna, ha az utóbbi két hónapban az újdonsült Tisza-kormány menti a menthetőt. Ehelyett az ostoba és dilettáns kormányfő a hozzánemértésével belekormányozta az országot az első szakadékba. És ez még csak az első kanyar volt. Mindeközben Magyar Péter úgy ünnepelteti magát, mint a hibbant Néró, aki felégette Rómát.

Ha értékesnek találta ezt az írást…

Ha úgy érzi, hogy a cikkeim segítenek tisztábban látni a világ eseményeit, és szeretné, hogy továbbra is rendszeresen készüljenek hasonló elemzések, kérem, fontolja meg a havi előfizetést.

Egy szerény pénzbeni támogatás nem egyszerűen egy szolgáltatás megvásárlása. Azt jelenti, hogy Ön fontosnak tartja ezt a munkát, és hozzájárul ahhoz, hogy időt és energiát fordíthassak olyan témák feldolgozására, amelyekről máshol a cenzúra miatt egyáltalán nem lehet olvasni.

Ha pedig úgy gondolja, hogy egy-egy írás mások számára is hasznos lehet, annak is örülök, ha továbbküldi ismerőseinek. Ehhez az kell, hogy az emailben megkapott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti.

Köszönöm, hogy követi a munkámat.

Támogatni szeretném a hasonló írásokat

Könyvcsomag-ajánló: Globalista manipuláció haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Globalista manipuláció haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig. Elérhető a karpatiastudio.hu online könyvesboltban.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Mivel a tömegember mindenre használja az eszét, kivéve a gondolkodásra, így a szakértőben valami olyan fenomént lát, mint a kutya a gazdájában, annyi különbséggel, hogy ha valami mérhetetlen ostobaságra akarná az ebet rávenni a gazdája, például egy úgynevezett egészségügyi maszk használatára, a kutya aligha tűrné ezt a bohóckodást. A tömegember meg szinte kérkedve áll sorba a hülyék versenyén, és minél több baromságot csináltatnak meg vele a szakértők, annál okosabbnak gondolja magát.

Pont erre képezték ki a szakértőket, akik csöppet sem okosabbak azoknál, mint akikből hülyét csinálnak. Ezért aztán a gondolkodó ember középkori fohászként néz az ég felé, azzal, hogy “a szakértőktől ments meg Uram minket!” Ezek ma veszélyesebbek, mint vírusok, a krokodilok és a dinoszauruszok együttvéve. Mert egy-egy próféta nem 100 bolondot csinál, hanem a butaság atom- és hidrogénbombáival áraszt el minden teret, ahová odaengedik.

Az úgynevezett “klímaválság” szómágiával kapcsolatban a későbbiekben több tényfeltáró írásom fog megjelenni, de a mostani kánikulában megszólaló “szakértők” jó alapot adnak arra, hogy kiröhögjük őket, főleg, amikor közhelyes, a “fogmosás után csukjuk be a szánkat” tézisekkel magyarázzák az egyértelműt.

Támogatni szeretném a hasonló írásokat

Na, de váltsunk kicsit komolyabbra. A modern világ a hiper-specializáció csapdájába esett. Minden apró részletnek megvan a maga egyedileg képzett doktora, professzora vagy tanácsadója. Miközben a részletek tudása exponenciálisan nő, a globális összefüggések átlátásának képessége drámaian csökken. Veszélyes illúzió azt hinni, hogy a bonyolult, rendszerszintű problémák megoldhatók kizárólag elszigetelt szaktudásra támaszkodva.

Csakhogy a mai krízisek nem pontszerű események, hanem problémasorozatok láncolatai. Egyetlen politikai, gazdasági vagy környezeti döntés hullámokat vet a teljes rendszerben.
A specializált szakértő olyan, mint a vak ember, aki az elefánt lábát tapogatja: pontosan leírja az oszlopot, de fogalma sincs az állat egészéről.

A klímaváltozás kérdésköre tökéletesen illusztrálja a modern szakértői vakhit veszélyeit. A mai fősodorbeli klímaszakértő egy szűk természettudományos vagy meteorológiai laboratóriumból nézi a világot: méri a szén-dioxid-szintet, jégmintákat elemez és számítógépes klímamodelleket futtat.

A klíma azonban nem egy elszigetelt fizikai laboratórium, hanem a globális geopolitika, a hadviselés, a gazdaság és a történelem legösszetettebb láncolata. Mivel a klímaszakértőből hiányzik a stratégiai, történelmi, gazdasági és geopolitikai háttértudás, teljesen képtelen átlátni a folyamatokat, és akaratlanul is egyoldalú narratívák kiszolgálójává válik.

Az időjárás mint fegyver

Előző írásaimban ( pl. itt és itt és itt) a mostani szárazság gazdasági haszonélvezőit és az időjárás-módosítási technológiák mibenlétét vázoltam fel. Azokat a háttereket, amelyeket egy Ürge-Vorsatz Diana vagy egy Stumpf-Biró Balázs nemhogy nem lát, hanem nem is hallott róla.

Vagy amikor végigjárták a szakértővé válás folyamatát, akkor kitörölték a tudatukból a bonyolult összefüggések vizsgálatának szükségességét, mint módszertani megoldást. Így aztán amíg a klímaszakértő, meg összeomlás-kutató és más bohócdoktorok a természetes folyamatokról és a lakossági karbon lábnyomról értekeznek, addig a háttérben a nagyhatalmak évtizedek óta stratégiai fegyverként és hibrid hadviselési eszközként tekintenek az atmoszférára. És nemcsak az USA és Izrael.

Napjainkban Kína a Tianhe (Égi Folyó) projekt keretében több millió négyzetkilométeren módosítja mesterségesen az időjárást. Ez közvetlenül megváltoztatja a szomszédos India vagy Vietnam monszunmintáit, aszályt vagy árvizet okozva náluk. Irán korábban nyíltan megvádolta Izraelt azzal, hogy “ellopja az esőfelhőit” a térségben. Csakhogy a szakértő minden lokális anomáliát (aszályt, szuperesőt) automatikusan a globális felmelegedés számlájára ír, miközben képtelen kiszűrni a modellekből a katonai és állami geotechnológiai beavatkozások közvetlen hatásait.

A geoengineering (mérnöki klímamódosítás) mint zsarolási potenciál

A fősodorbeli szakértők gyakran üdvözlik a Solar Radiation Management (SRM) technológiákat, például a napsugárzást visszaverő aeroszolok légkörbe juttatását. Pontosan ezt tette nemrég az Index nevű propagandaoldal is. Az írásban gátlástalanul és kritikátlanul népszerűsítették a napsugárzást visszaverő őrületet. Miért? Mert a klímaszakértők szerint ez egy “technikai megoldás” a hőmérséklet csökkentésére.

Csakhogy a geopolitikai valóság az, hogy az a hatalom vagy magánvállalat, amelyik ellenőrzi a “globális termosztátot”, élet és halál ura lesz a bolygón. Ahogy Johnson elnök megfogalmazta: “aki az időjárást irányítja, az a világot fogja irányítani.” Ha például az USA vagy Kína egyoldalúan elhomályosítja az eget, azzal romba döntheti India mezőgazdaságát, vagy éhínséget idézhet elő Afrikában. Vagyis ez nem más, mint geopolitikai kényszerítő eszköz.

A történelmi és gazdasági kontextus teljes hiánya

A klímaszakértők javaslatai (drága zöld átállás, karbonadók, korlátozások) figyelmen kívül hagyják a globális erőviszonyokat. A zöld átállás nem a bolygó megmentéséről szól a nagypolitikában, hanem arról, hogy a nyugati világ le akarja vágni magát a közel-keleti és orosz energiáról, miközben a ritkaföldfémek piacán halálos harcot vív Kínával. Európában pedig az olcsó orosz energia helyébe az USA drága energiája érkezik. 2026. február 24-i adat: az ukrajnai háború kezdete óta az orosz energia kiszorítása miatt 500 milliárd dollárnyi profitra tettek szert a nagy olajvállalatok, ebből az USA érdekeltségek közel 300 milliárdot tettek zsebre. Gondolkozzanak el ezen.

De menjünk tovább: a klímaszakértőnek fogalma sincs sem közgazdaságról, sem gazdasági hálózatrendszerekről, így aztán a gazdasági gyarmatosítást értelmezni sem tudják. Amikor a szakértők követelik a fejlődő országoktól (Afrika, Dél-Amerika), hogy ne építsenek szénerőműveket, elvágják őket a történelmi fejlődés lehetőségétől, konzerválva a szegénységüket.

Miért veszélyes a klímaszakértőkre hallgatni?

Mivel a klímaszakértő csak a szén-dioxid-egyenletet ismeri, megoldási javaslatai egy olyan dominóhatást indítanak el, amit ő maga sem lát előre. Nézzünk egy példát:

1. Klímaszakértői javaslat: Azonnali, drasztikus fosszilis energia-kivezetés a bolygó megmentése érdekében.

   1. láncszem (Gazdaság): Energiaválság, az élelmiszertermeléshez szükséges műtrágyagyártás összeomlása.

      láncszem (Társadalom): Elszabaduló élelmiszerárak, globális infláció, elszegényedés.

   2. láncszem (Geopolitika): Éhínség a harmadik világban ➔ Kontinenseken átívelő migrációs hullámok ➔ Háborúk és a nemzetállamok destabilizációja.

A klímaszakértő a negyedik láncszemnél értetlenül áll majd, hiszen ő “csak a jégolvadást akarta megállítani”. Fel se fogja, hogy a klíma nem egy meteorológiai ábra, hanem a nemzetközi hatalmi harcok, a titkosszolgálati hibrid műveletek és a globális erőforrás-háborúk frontvonala. Ez történik a jelen kánikula esetében is.

Ha értékesnek találta ezt az írást…

Ha úgy érzi, hogy a cikkeim segítenek tisztábban látni a világ eseményeit, és szeretné, hogy továbbra is rendszeresen készüljenek hasonló elemzések, kérem, fontolja meg a havi előfizetést.

Egy szerény pénzbeni támogatás nem egyszerűen egy szolgáltatás megvásárlása. Azt jelenti, hogy Ön fontosnak tartja ezt a munkát, és hozzájárul ahhoz, hogy időt és energiát fordíthassak olyan témák feldolgozására, amelyekről máshol a cenzúra miatt egyáltalán nem lehet olvasni.

Ha pedig úgy gondolja, hogy egy-egy írás mások számára is hasznos lehet, annak is örülök, ha továbbküldi ismerőseinek. Ehhez az kell, hogy az emailben megkapott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti.

Köszönöm, hogy követi a munkámat.

Támogatni szeretném a hasonló írásokat

Könyvcsomag-ajánló: Globalista manipuláció haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Globalista manipuláció haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Thierry Baudet A Covid rulett – A Nagy Újraindítás és a globalista hatalomátvétel című könyve az életünk mesterséges átalakításának a mintázatát vázolja fel, nevezetesen azt, hogy 2019 előtt évről-évre miként építették ki magát a Covid-terrorizmust, és az milyen további terveknek teremtette meg az alapjait. Ez a zseniális kötet ma már történelemkönyv is lehetne, de sokkal inkább a jelenünk forgatókönyve, hiszen lehetetlen nem észrevenni, hogy a klímaválságnak nevezett átverés mintázata hasonló, mint az úgynevezett nagy világjárvány konstrukciója.

Mindkét esetben ugyanaz a kérdés:

Igen, meleg van, de vajon mi okozza?

Igen, megbetegedések voltak, de vajon mivel magyarázhatók?

A tömegmanipuláció fekete mágusainak kész válaszai voltak és vannak mindkét folyamatra. És ami rosszabb, cselekvési tervük is van mindenre. A Covid-terrorizmus az oltásipari feketemágusain keresztül az oltást erőltette rá az emberiségre, annak a szörnyű következményeivel egyetemben. És miközben sok tíz- és százmillió ember szenved a szörnyű mellékhatásoktól, a halálipar vámszedői, a BlackRock részvényesei százmilliárdokban számolják az eddigi profitot és azt, amit még hozni fog a konyhára az emberek szenvedése.

A vírusmanipulációtól az időjárás manipulációig

A Covid egy vírusmanipuláció eredménye volt. Erre felesleges is bővebben kitérni, mert még a hatalmi fősodratú média is tényként kezeli.

De vajon mi van, ha a klímaválság mögött is egy manipuláció áll? Mert ahogy a vírusokat lehet manipulálni, ugyanúgy lehet az időjárást is. Mesterségesen elő lehet idézni hosszan tartó szárazságokat, de esős időszakot is. Korábban egy cikksorozatot kezdtem el, és fel fogom tárni ennek a mélyebb összefüggéseit. Mindenesetre az, hogy az USA fegyverként már többször is használta az időjárás módosítást, megkérdőjelezhetetlen. Az, hogy a világ számos országa jelenleg is mesterséges módszerekkel “csinál” esőt, megkérdőjelezhetetlen. Bárki rákereshet, mondjuk Kínára, ahol ez a napi rendszeresség körébe tartozik.

Ha máshol lehet esőt “csinálni”, Európában miért nem? Ha máshol lehet akár évekig tartó szárazságot előidézni, mint például Iránban, vajon Európában ez lehetetlen?

Támogatni szeretném a hasonló írásokat

A BlackRock árnyéka

Vagy lehet, hogy valakiknek a szárazság nagyobb üzlet? Esetleg piacszerzési lehetőség? És valakik a félelemkeltéssel és a felelősség áthárításával az emberiségre valami teljesen másról terelik el a figyelmet?

Eretnek gondolatok a mai gondolkodásra képtelen világban, de mi az 1%, tegyük csak fel a kérdéseinket, ne elégedjünk meg az Ürge-Vorsatz Diana és a Stumpf-Biró Balázs-féle klímaboszorkányok buta manipulációival.

Mert miközben Európa mezőgazdasága az elmúlt évek legsúlyosabb aszályhullámaival küzd, a spanyol, magyar, francia és olasz gazdák pedig kétségbeesetten számolják a kiszáradt kukoricaföldek miatti veszteségeket, a világ legnagyobb vagyonkezelője, a BlackRock csendben történelmi profitot könyvelhet el. Bár a New York-i központú, több mint 13 ezer milliárd dollárt felügyelő óriás közvetlenül egyetlen négyzetméter termőföldet sem birtokol Európában vagy Ukrajnában, egy olyan zseniális pénzügyi és geopolitikai háló közepén ül, amely a kontinens klímakatasztrófáját közvetlenül profitra váltja.

A képlet egyszerű: minél jobban szárad ki a dél- és nyugat-európai termés, annál inkább felértékelődik Ukrajna mezőgazdasági potenciálja – és az a pénzügyi architektúra, amelyet a BlackRock épít a háttérben.

Amikor bejön a kukorica-rulett

Az információ nagy úr, főleg, ha előre lehet tudni valamit. A szaudi érdekeltségű Continental Farmers Group (CFG) ukrajnai agrárholding mamutvállalat is a nyalókának a jó végét nyerte el a tavaszi kukorica-ruletten. Sok más vállalathoz hasonlóan meglepő módosítást hajtott végre a tavaszi vetésszerkezetben, 30-40 százalékkal növelték a kukorica területeket.

Erről még az egyik magyar agrároldal is beszámolt:

“Az ukrán agrárholdingok 2026-ban radikálisan átírják a vetésszerkezetet: van olyan óriásvállalat, amely 40%-kal növeli a kukorica területét, ami komoly piaci hullámokat vethet a régióban.”

A kedves olvasók biztosan meglepődnek, ha elmondom, a Continental Farmers Group is az EU egyik legnagyobb kukorica beszállítója. Így a termésnövelés óriási profitot fog jelenteni a vállalatnak.

Ide tartozik, hogy ezzel párhuzamosan az Ukrajnával szomszédos Lengyelország is növelte a kukorica termőterületeket. Csakhogy Lengyelország a nyalóka rossz oldalára került, az aszály a termőterületek 65 százalékát érinti, ami az ágazatban súlyos problémát okoz. Mivel Lengyelország az EU egyik legnagyobb baromfi- és sertéshústermelője, a kukorica nemcsak exportcikk, hanem a helyi állatállomány első számú takarmánybázisa. A takarmánykukorica kiesése miatt a lengyel gazdák már most komoly takarmányhiányra és emelkedő önköltségi árakra figyelmeztetnek. Összességében a lengyel kukoricaföldeket az elmúlt évek egyik legsúlyosabb szárazsága sújtja, ami megingatja az ország élelmiszer-önellátását, és növeli a függőségét a szomszédos, jobb terméskilátásokkal bíró importpiacoktól (például Ukrajnától).

A nyugati vetélytársak bukása és az ukrán gabona felértékelődése

Az európai szárazság drasztikus kínálati hiányt idézett elő a kontinens belső piacain. Franciaországban és a mediterrán térségben a kukoricatermés helyenként 30-40%-kal esett vissza, ami az egekbe lökte a takarmány- és élelmiszerárakat. Ezt a piaci űrt az Európai Unió csak masszív importból képes fedezni, a legfőbb beszerzési forrás pedig a háborús sokkból lassan magára találó Ukrajna.

Ukrajnában a logisztikai kihívások ellenére idén - minő véletlen - kifejezetten kedvező a kukoricatermés, az ország exportkapacitása pedig eléri a 27 millió tonnát. Itt lép be a képbe a BlackRock, amely közvetett tulajdonos az ukrán agrárszektorban. Sőt máshol is ott vannak a csápjai: a vagyonkezelő nemrégiben kötött megállapodást az ukrán kormánnyal az Ukrajna Fejlesztési Alap (UDF) létrehozásáról. Ennek az alapnak a deklarált célja a magántőke becsatornázása az ország újjáépítésébe - kiemelten a mezőgazdasági infrastruktúrába, a háborúban megsérült öntözőrendszerek modernizálásába és a vasúti logisztikába.

A BlackRock által koordinált tőke így pontosan azokat a szűk keresztmetszeteket szünteti meg, amelyek eddig gátolták az ukrán gabona Európába áramlását.

Vagyis: minél nagyobb a szárazság az EU-ban, annál nagyobb a kereslet az ukrán árura, és annál jövedelmezőbbek a BlackRock által kezelt infrastrukturális beruházások.

Profittá konvertált aszály: a vetőmag- és vegyszerbirodalom

A BlackRock nyereségének harmadik pillére még közvetlenebb. A vagyonkezelő a világ legnagyobb intézményi részvényese azoknak a globális agrár- és biotechnológiai óriásvállalatoknak, amelyek a vetőmag- és növényvegyszer-piacot uralják. Olyan cégekről van szó, mint a Bayer (Monsanto) vagy a Corteva (Dupont/Pioneer).

Amikor az európai és az ukrán gazdáknak egyaránt a növekvő szárazsággal és az új típusú kártevőkkel kell szembenézniük, a megoldást kizárólag a drágább, genetikailag módosított vagy prémium hibrid, szárazságtűrő vetőmagok, valamint a specifikus növényvegyszerek jelentik. Az aszály felerősíti a függőséget ezektől a technológiáktól. Mivel Ukrajna a jövőben kénytelen lesz teljesen megújítani a technológiai bázisát, a BlackRock által birtokolt agrárcégek megkerülhetetlen beszállítókká válnak. Az európai gazdák vesztesége így közvetlenül ezen vállalatok - és végső soron a BlackRock - osztalékaként csapódik le.

A hitelezői pozíció: az adósság mint tőkeáttétel

Végezetül nem szabad elfelejteni, hogy a BlackRock az ukrán államadósság egyik legnagyobb magánhitelezője. Ukrajna fizetőképessége és gazdasági túlélése a háború alatt és után szinte kizárólag az agrár-exportbevételeken múlik.

Az európai szárazság miatt megugró világpiaci gabonaárak és a garantált uniós felvevőpiac biztosítják, hogy az ukrán agrárágazat dollármilliárdokat termeljen. Ez a bevétel a garancia arra, hogy az ukrán állam képes legyen teljesíteni - vagy strukturáltan átütemezni - a nemzetközi alapok felé fennálló pénzügyi kötelezettségeit.

Még nagyobb üzlet: a génmódosított kukorica

Természetesen ez az üzlet is túlmutat Ukrajnán. Ahogy a bennfentes körök jó előre készültek a Covid vakcinákra, ugyanúgy az “emberiség megmentésén” dolgozó BlackRock-féle Monsanto is előre megérzett valamit. Biztosan nem jönnének rá, hogy mit, így elmondom: nem is olyan régen a vállalat kifejlesztett egy kifejezetten szárazságtűrő, génmódosított kukoricafajtát: MON 87460 (kereskedelmi nevén: DroughtGard) Ez a világ első olyan biotechnológiai úton előállított kukoricája, amelybe a talajban élő Bacillus subtilis baktérium hidegsokk-fehérje B (cspB) génjét ültették be. A gén segít a növénynek fenntartani a sejtfunkciókat és a növekedést mérsékelt vízhiány (szárazság) idején is, csökkentve a termésveszteséget. Ezt a fajtát az Egyesült Államokban és Dél-Afrikában engedélyezték és termesztik, de Európában még nem kapott termesztési engedélyt. Lehetne-e jobb apropó egy ilyen engedélyezésre, mint a mostani szárazság? Ezzel még nagyobb profitot generálva az USA részvényesei felé? Arról a GMO technológiáról van szó, amelyről a világhírű Pusztai Árpád biokémikus bebizonyította, hogy veszélyes az egészségre.

Láthatáron a nagy műhús üzlet

És majdnem kifelejtettem kedvenc virusmágusomat, Bill Gatest. Ugyanis ha szárazság van, kiégnek a legelők, nincs, vagy drága a takarmány, ennek dominószerű negatív hatása van a hagyományos állattenyésztésre, amely szép lassan visszaszorul, hogy átadja helyét a Bill Gates-féle műhúsiparnak. Bill Gates az egyik legkorábbi, legbefolyásosabb és legnyíltabb magánbefektető az alternatív fehérje- és műhús-szektorban. Míg a BlackRock inkább passzív piaci indexeken keresztül tulajdonos, Gates a “klímaváltozás elleni küzdelem” jegyében, közvetlenül magánemberként és a Breakthrough Energy Ventures nevű kockázatitőke-alapján keresztül finanszírozza a különböző projekteket. Gates szerint minden gazdag országnak 100%-ban át kellene állnia a szintetikus marhahús fogyasztására a globális metánkibocsátás csökkentése érdekében. A cégei természetesen örömmel beszállnának ebbe az üzletbe.

És hát persze, ha visszaszorítják az állattenyésztést, a helyét azonnal elfoglalja a GMO-szójabiznisz, a szintetikus élelmiszeripar, vagyis mindaz, ami újabb ügyfeleket szállít a betegségipar számára.

Nincs kockázat, van haszon

A lényeg: a BlackRock és Bill Gates pozíciója a modern kapitalizmus legtökéletesebb kockázatmentesített projektje. Nem kell földet vásárolniuk, nem kell traktorokat üzemeltetniük, és nem kell az időjárás miatt aggódniuk. Miközben a dél-európai termőföldek elsivatagosodnak, a BlackRock az ukrán újjáépítési alapok tanácsadójaként, a globális vetőmagcégek tulajdonosaként és az állami hitelek kezelőjeként egyszerre profitál a kínálati hiányból, a technológiai kényszerből és a logisztikai fejlesztésekből. És mindeközben betörhet a génmódosított kukoricapiacra is. Az európai aszálynak sok vesztese van - de a BlackRock és Bill Gates bizonyosan a legnagyobb nyertese.

Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint egy kicsit megsüttetni az európaiakat. Kinéznék Önök ezt egy olyan USA nevű terrorállamból, amely születésétől fogva az erőszakra, a terrorra, a népírtásra és a háborúkra építette önnön nagyszerűségének alapjait? Ha bizonytalanok, kérem olvassák el Daniele Ganser: USA – A gátlástalan birodalom című alapművét. Egy kicsit közelebb kerülnek a sorsunkat meghatározó folyamatok megértéséhez.

Ha értékesnek találta ezt az írást…

Ha úgy érzi, hogy a cikkeim segítenek tisztábban látni a világ eseményeit, és szeretné, hogy továbbra is rendszeresen készüljenek hasonló elemzések, kérem, fontolja meg a havi előfizetést.

Egy szerény pénzbeni támogatás nem egyszerűen egy szolgáltatás megvásárlása. Azt jelenti, hogy Ön fontosnak tartja ezt a munkát, és hozzájárul ahhoz, hogy időt és energiát fordíthassak olyan témák feldolgozására, amelyekről máshol a cenzúra miatt egyáltalán nem lehet olvasni.

Ha pedig úgy gondolja, hogy egy-egy írás mások számára is hasznos lehet, annak is örülök, ha továbbküldi ismerőseinek. Ehhez az kell, hogy az emailben megkapott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti.

Köszönöm, hogy követi a munkámat.

Támogatni szeretném a hasonló írásokat

Könyvcsomag-ajánló: Globalista manipuláció haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Globalista manipuláció haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Ha megnézzük Burnham gazdasági tanácsadóit, mint a villogó neonfények, úgy jelzik a mintázatot, amelyet A Titkos Elit című könyvsorozat tárt fel. A fősodratú médiafelületeken megjelent magyarázatok szerint azért volt szükség a City nevű Rothschild bankárállam “szakértőinek” a bevonására Burnham csapatába, mert ők csupán pragmatikus navigátorok, akik megnyugtatják a piacokat. Lássunk néhányat közülük:

Andy Haldane, a Bank of England volt vezető közgazdásza. Korábban a brit jegybank Monetáris Politikai Bizottságának tagja volt, egy évvel ezelőttig pedig a Rothschildok egyik szervezetének - globális szinten is az egyik legbefolyásosabb agytrösztnek -, a Royal Society of Arts (RSA) vezérigazgatója. Nemsokára kitérek arra, hogy ez mekkora hatalmat jelent valójában. Most a lényeg: Haldane kulcsszerepet játszik abban, hogy Burnham gazdasági és regionális fejlesztési tervei ne tűnjenek pénzügyileg felelőtlennek a bankárok szemében.

Jim O’Neill, a Goldman Sachs volt vezető közgazdásza, a globális pénzvilág igazi veteránja, a Rotschildok bizalmi embere. Nemcsak a City elismert alakja, de politikai tapasztalata is van: a konzervatív George Osborne pénzügyminisztersége alatt államtitkár volt. Burnham támogatása erős üzenet a City felé, hogy a regionális decentralizáció nem piacellenes.

Richard Hughes a költségvetési fegyelem legfőbb őre. Korábban az Office for Budget Responsibility - Költségvetési Felelősségi Hivatal (OBR) elnökeként pontosan az államháztartás egyensúlyát és a kormányzati költekezések fenntarthatóságát ellenőrizte. Jelenléte garancia a kötvénypiacok számára, hogy Burnham kormánya tartani fogja magát a szigorú fiskális szabályokhoz.

Aki olvasta A Titkos Elitet, az egyből rájön arra, hogy a piac megnyugtatásáról szóló érvek, mint magyarázat, csupán a tömegeknek szóló dajkamese. Ezek nem egyszerűen tanácsadók, hanem a Titkos Elit által kirendelt “helytartók” vagy felügyelők Burnham mellett. Az ő feladatuk biztosítani, hogy Burnham programja és a hangzatos államosítási ígéretei soha ne sérthessék a globális pénzügyi oligarchia és a londoni City alapvető érdekeit. Sőt ezeknek az érdekeit szolgálják.

A “tanácsadók” kinevezése bizonyítja, hogy a miniszterelnök nem autonóm szereplő. Bár Burnham a retorika szintjén támadja a City-t, a legfontosabb gazdaságpolitikai pozíciókat a globális bankvilág és a brit mélyállam legmagasabb szintű veteránjaira bízta. Pont ez a bizonyíték arra, hogy a Munkáspárt új kormánya is a londoni pénzügyi kahal zsebében van. Vagyis a pénzvilág és az állam fúziója tovább működik.

A Titkos Elit című könyv feltárta, hogy a 20. század elején Lord Rothschild vagy Milner az imperialista célok érdekében hogyan fonta körbe a brit kormányt a saját embereivel. Ez történt most is. Sachs és a Bank of England ex-vezetőinek jelenléte Burnham mellett azt jelzi: a döntések nem a parlamentben, hanem a pénzügyi elit zárt klubjaiban születnek. A Burnham mellé helyezett City-figurák pedig nem a partnerei, hanem az őrzői, akik garantálják, hogy a londoni pénzvilág érinthetetlen maradjon, bármit is szavaztak meg a választók.

Mesebeszéd – mondaná mindezekre egy mai közgazdász, aki valamelyik “hivatalos és rangos” egyetemen szerezte a diplomáját. Mert - mint próbálná cáfolni - ezeknek a “közreműködőknek” semmilyen formális hatalmunk nincs, csak tanácsadók, kormányzati jogkörrel nem rendelkeznek.

Holott pont ez a lényeg! A formális jogkörök hiánya csupán a látszat. A valóságban ezeknek az embereknek de facto vétójoguk van a brit gazdaságpolitika felett, mégpedig a következő mechanizmusokon keresztül:

A piacok általi vétó

Ha például Burnham olyan radikális észak-központú reformot vagy adóemelést tervezne, amelyet ez a trió nem hagy jóvá, Haldane vagy O’Neill egyszerűen felállhatna és távozhatna a stábból. A lemondás azonnali jelzés lenne a londoni City és a globális kötvénypiacok számára, hogy a brit kormány “megbízhatatlan”. A piacok másnap megbuktatnák Burnhamet (ahogy korábban Liz Truss-szal is tették), így Burnham kénytelen előre kikérni és megfogadni a tanácsadói “vétóját”, ha túl akar élni.

A költségvetési fegyelem vétója

Richard Hughes az OBR (Költségvetési Felelősségi Hivatal) volt elnökeként pontosan ismeri az államháztartás számait. Ha például Burnham túl sokat akarna költeni szociális intézkedésekre, Hughes “szakmai véleménye” mint objektív gazdasági igazság jelenne meg a médiában. Ez a szakértői pecsét valójában egy vétó: Burnham nem lépheti át a Hughes által meghúzott fiskális határokat, mert különben a brit állam hitelminősítése összeomlana.

Támogatni szeretném a hasonló írásokat

A Goldman Sachs-ügynöki vétó

Jim O’Neill a globális pénzügyi elit (a modern Rothschild-rendszer) közvetlen képviselője a stábban. Az ő szava nem javaslat, hanem parancs: ha ő azt mondja egy államosítási tervre, hogy az sérti a nemzetközi alapok érdekeit, az a terv halott.

Vagyis amíg hivatalosan ezeknek az embereknek semmilyen vétójoguk nincs, a Titkos Elit mintázata alapján náluk van a valódi hatalom. Burnham csak addig kormányozhat, amíg az intézkedései átmennek a Haldane, O’Neill és Hughes által felügyelt “pénzügyi szűrőn”. Mert máskülönben úgy jár, mint elődje Liz Truss.

Miért tanulságos a Liz Truss-precedens?

A már említett Liz Truss-t szó szerint a pénzügyi piacok buktatták meg 2022 őszén, miután szembeszált a Bank of England iránymutatásával. A kormányfő teljesen más adórendszert képzelt el, mint a jegybank. Sokáig nem tudott rajta elmélkedni, mert másfél hónapon belül lapátra tették, így ő lett a legrövidebb ideig hivatalban lévő kormányfő.

Amikor a Bank of England tiltása ellenére Liz Truss bejelentette a terveit, a pénzügyi piacot valakik összeomlasztották. A brit font történelmi mélypontra, csaknem a dollárral való paritás szintjére ($1,03) zuhant. A befektetők tömegesen kezdtek szabadulni a brit államkötvényektől, ami miatt a brit állam hitelfelvételi költségei (a kötvényhozamok) az egekbe szöktek. A kötvényhozamok hirtelen ugrása miatt a brit nyugdíjalapok likviditási válságba kerültek, és a rendszerszintű összeomlás szélére sodródtak. A piaci káosz miatt a jelzáloghitelek kamatai azonnal megugrottak, ami közvetlenül húsbavágóvá tette a válságot a brit lakosság számára. Truss tekintélye napok alatt elpárolgott. Tanácsadói leléptek, választóinak jó része elpártolt tőle. Pontosan ugyanazt a mintát követték, mint amivel 2011-ben Silvio Berlusconit megbuktatták a “piacok”.

Liz Truss utódjának a “megválasztását” már nem bízták a véletlenre, a pozícióban Rishi Sunak, a davosi Világgazdasági Fórum által kiképzett ügynök követte.

Liz Truss esete minden politikusnak intő példa, legyen az bármelyik olyan ország vezetője, amely gazdasági függésben áll a Titkos Elit hálózatrendszerével. Ők nem a szavazóikat szolgálják és képviselik, hanem helytartóként a mindenható piacot. És ezzel minden politikus tisztában van, a liberálistól a radikálisig. Miután pozícióba kerülnek a választási ígéreteikkel, mindegyik átváltozik a Titkos Elit doromboló macskájává.

(folytatása következik)

Ha értékesnek találta ezt az írást…

Ha úgy érzi, hogy a cikkeim segítenek tisztábban látni a világ eseményeit, és szeretné, hogy továbbra is rendszeresen készüljenek hasonló elemzések, kérem, fontolja meg a havi előfizetést.

Egy szerény pénzbeni támogatás nem egyszerűen egy szolgáltatás megvásárlása. Azt jelenti, hogy Ön fontosnak tartja ezt a munkát, és hozzájárul ahhoz, hogy időt és energiát fordíthassak olyan témák feldolgozására, amelyekről máshol a cenzúra miatt egyáltalán nem lehet olvasni.

Ha pedig úgy gondolja, hogy egy-egy írás mások számára is hasznos lehet, annak is örülök, ha továbbküldi ismerőseinek. Ehhez az kell, hogy az emailben megkapott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti.

Köszönöm, hogy követi a munkámat.

Támogatni szeretném a hasonló írásokat

Könyvcsomag-ajánló: Globalista manipuláció haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Globalista manipuláció haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Az általam kiadott és szerkesztett A Titkos Elit című könyvsorozat nem azért vált az elmúlt évtizedek legnagyobb példányszámban értékesített történelemkönyvévé Magyarországon, mert irdatlan hirdetési költséggel népszerűsítettem. Sőt, bevallom, egy fillért sem költöttem reklámra. Egyszerűen azért, mert ez annyira jó könyv, amelynek párja nincs. Aki érteni akarja a jelen folyamatait, az egyszerűen nem tudja kikerülni A Titkos Elit című könyveket.

A mű zsenialitása abban rejlik, hogy olyan egyetemes hatalmi mechanizmusokat és működési mintázatokat tár fel, amelyek ismeretében a 21. századi gondolkodó ember végre képes átlátni a fősodratú történészek és a média által felépített hazugságokon, és tűpontosan megértheti a jelenben zajló globális folyamatokat, legyenek azok akár az orosz-ukrán háború, vagy a közel-keleti események. De a könyvek ezen is bőven túlmutatnak.

Vigyázó szemetek Londonra vessétek

Sokak számára már közhely – de igaz –, hogy a jelenkorunkat meghatározó elmúlt évszázadok legjelentősebb történelmi eseményei Londonhoz köthetők, azon belül a Citynek nevezett pénzügyi miniállamhoz. A többi helyszín nagyjából a díszlet kategóriába tartozik. Hogy ki tölti be a paraván előtti színjáték epizódszerepét, annak mindig jelentősége van, mert az illető személye egy logikus kiválasztás eredménye, és ha ismerjük a mintázatot, mint egy kottáról a zenész, le tudjuk olvasni azt, hogy mi történik és mi várható.

Jelenleg nincs jobb példa az évszázados hatalmi mintázat bemutatására, mint a brit események, amelyek során új kormányfőt kapott a Titkos Elit első számú országa. Ezzel van tele ma a világsajtó, a magyarországi média. És mindenhonnan ömlik a hazugság.

Ha A Titkos Elit című könyv által feltárt mintázatokat rávetítjük a jelenlegi brit eseményekre, a kaotikusnak tűnő politikai hírek azonnal logikus renddé állnak össze. A brit politika legújabb dinamikája – Starmer hirtelen félreállítása és Andy Burnham puccsszerű, ellenfél nélküli felemelkedése a Munkáspárt élén és a miniszterelnöki székben – a Titkos Elit hálózatának klasszikus működési mechanizmusa. Az Andy Burnham körüli események egy előre eltervezett színjáték részei.

Kire rezonál a nép?

A Titkos Elit című könyv alapvetése, hogy a valódi hatalmi rendszer soha nem bízza a véletlenre a kulcspozíciókat, és a “demokrácia” csupán egy gondosan menedzselt illúzió a tömegek számára. Ebből a szempontból Burnham felemelkedése iskolapéldája a Titkos Elit hatalmi mesterkedéseinek. Amikor a társadalmi elégedetlenség nő (például a gazdasági válság vagy a londoni elit elleni düh miatt), a Titkos Elit szándékosan olyan figurát emel fel, aki külsőleg a lázadást, a “vidéket” és a nép hangját képviseli. Burnham népszerű vidéki vezető, a kisemberek, a munkások politikusa, aki folyamatosan konfrontálódik a pénzvilággal, a londoni politikai elittel. Egy évtizede építik ezt a “brit Orbán Viktor” látszatot Burnham körül, így személye a legtökéletesebb szelep a népharag levezetésére. Minden pont úgy működik, mint Magyarországon. Felépítették azt, akire rezonál a nép, majd azzal elvégeztették a Covid-terrort, a különböző népességcsökkentési programokat, a digitális megfigyelő államot stb., majd amikor elkopott az illető politikus, előhúznak a zsebből egy másikat.

Támogatni szeretném a hasonló írásokat

Az ellenőrzött lázadó

Na de térjünk vissza álnok Albion földjére. Miután a hagyományos Westminster-elit (a toryk és a Starmer-féle Munkáspárt) hitelét vesztette a választók szemében, a háttérhatalomnak egy látszólag “rendszerkritikus”, decentralizációt hirdető vezetőre volt szüksége ahhoz, hogy fenntartsa a politikai stabilitást, és megakadályozzon egy valódi, ellenőrizhetetlen folyamatot. Burnham személyét nem most választották ki, évtizedek óta építik és készítik fel arra a bűvészmutatványra, amit most el kell játszania.

A Titkos Elit című könyv jól dokumentálja, hogy a brit gépezetben a Rothschildok és a Milner-csoport soha nem engedtek olyan embert a hatalom közelébe, akit előtte nem teszteltek az elit nevelőintézményeiben. Burnham hiába hirdeti büszkén az “északi, munkásosztálybeli” identitását, a valóságban a Titkos Elit keltetőjében végzett. Az Oxford és a Cambridge az az intézmény, ahol a Titkos Elit kiszűri, formálja és alkalmassá teszi a jövőbeli vezetőket. A két ősi egyetemet közös névvel is szokták illetni: Oxbridge. Burnhamet, a munkásosztály gyermeként a Cambridge falai között “fazonírozták” olyanná, hogy a retorika szintjén lázadó legyen, de a tőkestruktúrát ne bántsa.

Andy Burnham politikai pályafutása tehát nem a véletlenek, hanem a globális elit tudatos káderpolitikai építkezésének a mintapéldája. Angol irodalom szakon végzett. De bizonyítania a tudását nem Shakespeare drámáiból, vagy Charles Dickens regényeiből kellett. Mindmáig rejtély, hogy melyik irodalmi mű hatása terelte le a pályáról, a lényeg, egyszercsak az ifjú bölcsész a pénzügyi szektor bennfentese lett. 2007-ben a pénzügyminisztérium első államtitkárának nevezték ki. Ebben a szerepkörben közvetlenül a költségvetésért és a közkiadások ellenőrzéséért felelt. Ez volt Burnham karrierjének legkritikusabb tesztje. A pénzügyminisztérium (Treasury) a londoni City és a bankárelit közvetlen végrehajtó szerve a brit államgépezetben. Burnham itt tanulta meg, hogyan kell a költségvetést a nemzetközi pénzpiacok és a kötvénytulajdonosok elvárásaihoz igazítani, magát pedig a Titkos Elithez idomítani.

Ezután kulturális, média- és sportminiszterré nevezték ki. Ebben a pozícióban építette ki a közvetlen kapcsolatait a nagy hírügynökségekkel és a Titkos Elit sajtóbáróival. Ez a miniszteri időszak alapozta meg azt a tudást, amellyel később a közösségi média és a fősodratú sajtó segítségével tökéletesen felépítették a politikai imázsát.

Végül a brit irodalmár nem volt kishitű, bevállalta, hogy egészségügyi miniszter legyen. Talán Mary Shelley Frankenstein műve ihlette meg, de erről nem nyilatkozott. Viszont megtanulta a Big Pharma hatékony kiszolgálását.

Az igazi fordulat: a WEF-ügynöke

Burnham 2017-ben elhagyta a Westminstert, és Nagy-Manchester első közvetlenül választott polgármestere lett. Ez nem visszalépés volt, hanem a legfontosabb fázis. Burnham polgármesteri hivatala egyfajta “kvázi-kormányzatként” működött.

Itt kapott lehetőséget a háttérhatalomtól és a Világgazdasági Fórumtól (WEF) arra, hogy a Westminstertől távol, egy zárt regionális laboratóriumban élesben tesztelje a globalista megfigyelési technológiákat, az okosváros-koncepciókat (Global AI Cities) és a 15 perces városok behajtási korlátozásait.

A hivatalos városfejlesztési tervek szerint a 15 perces város lényege, hogy a lakosok a mindennapi szükségleteiket (boltok, egészségügy, oktatás, zöldterületek) egy negyedórás sétával vagy bicikliúttal elérhessék. Burnham ebben úttörő szerepet vállalt.

Csakhogy a 15 perces városok koncepciója a globális elit legveszélyesebb társadalommérnöki projektje. A 15 perces város koncepciója a Világgazdasági Fórum egyik kiemelt zászlóshajó-programja, amely a szovjet diktatúra terméke.

A városok nem a kényelmet akarják szolgálni, hanem később a lakosság röghöz kötését és térbeli szegregációját. A háttérhatalom távlati célja, hogy az embereket ellenőrzött mikrokörzetekbe (zónákba) zárja, ahol a zónák közötti mozgást digitális engedélyekhez, adókhoz vagy karbonkvótákhoz köthetik. Burnham manchesteri kísérletei (mint a tiszta levegő zónák és az autós forgalom korlátozásai) valójában ennek a zónarendszernek a tesztüzemei voltak.

(folytatása következik)

Ha értékesnek találta ezt az írást…

Ha úgy érzi, hogy a cikkeim segítenek tisztábban látni a világ eseményeit, és szeretné, hogy továbbra is rendszeresen készüljenek hasonló elemzések, kérem, fontolja meg a havi előfizetést.

Egy szerény pénzbeni támogatás nem egyszerűen egy szolgáltatás megvásárlása. Azt jelenti, hogy Ön fontosnak tartja ezt a munkát, és hozzájárul ahhoz, hogy időt és energiát fordíthassak olyan témák feldolgozására, amelyekről máshol a cenzúra miatt egyáltalán nem lehet olvasni.

Ha pedig úgy gondolja, hogy egy-egy írás mások számára is hasznos lehet, annak is örülök, ha továbbküldi ismerőseinek. Ehhez az kell, hogy az emailben megkapott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti.

Köszönöm, hogy követi a munkámat.

Támogatni szeretném a hasonló írásokat

Könyvcsomag-ajánló: Globalista manipuláció haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Globalista manipuláció haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Tehát a cionista magyar külpolitikában semmilyen változás nem várható. Tovább folyik az izraeli érdekek gátlástalan kiszolgálása Magyarország nevében. Ennek is köszönhető, hogy a fideszes és tiszás cionista média teljesen elhallgatta az izraeli népirtással foglalkozó információkat.

De vajon milyen “önvédelem” az, amely legfontosabb célpontnak a gyerekeket és az édesanyákat tekinti?

A gyerekek és a csecsemők az izraeli gyilkosságok “különleges célpontjai” voltak.

“Egyértelműen látható, hogy a támadások kifejezetten a gyermekeket veszik célba”

– nyilatkozta [a cenzúra miatt a link csak VPN-nel nyitható meg] Srinivasan Muralidhar bíró, az ENSZ palesztin megszállt területekkel foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottságának elnöke az RT India-nak. Hangsúlyozta: az Izrael által Gázára mért támadások a gyermekek célzott kiirtását bizonyítják, amiért büntetést kell kiszabni. A vizsgálatok alapján S. Muralidhar szerint kétségtelen, hogy az izraeli erők által elkövetett erőszak “indokolatlan és aránytalan volt”. Mint fogalmazott:

“Az a kifogás, hogy a Hamász kórházakat és iskolákat használhat bázisként támadásai végrehajtásához, nem indokolja a gázai iskolák 97%-ának teljes lerombolását.”

Muralidhar a napokban ismertette az ENSZ-bizottság megállapításait, és beszélt az izraeli hatóságok által a gyermekek ellen elkövetett jogsértésekről.

Hivatkozva a gyermekek ellen irányuló célzott támadások gyakori előfordulására, így fogalmazott:

“Amikor egy anyja mellén szopó, 10 napos csecsemőt… fejbe lőnek, akkor semmiképpen sem lehet egy ilyen csecsemőt Izrael Állam ellenségének minősíteni, és ilyen támadásokat igazolni.”

Elmondása szerint a hőkamerával felszerelt izraeli drónok egyértelműen meg tudják különböztetni a gyermeket a felnőttől. Az, hogy kifejezetten a gyermekeket vették célba, egyértelműen kitűnik a “olyan esetek számából, amikor csecsemők fején és nyakán lőtt sebeket okoztak a lehető legnagyobb »hatékonyság« elérése érdekében”. Hozzátette, hogy a csecsemőket “apró, kocka alakú lövedékekkel” gyilkolták meg, amelyek “lőszer-szóróként szétrepülnek, és minden belső szervet megsemmisítenek”.

“Így teljesen egyértelművé vált…, hogy a csecsemők különleges célpontok voltak”

– mondta Muralidhar, aki korábban a keleti Odisha állam fellebbviteli bíróságának elnöke volt.

Megjegyezte, hogy izraeli katonák a tévében elmesélték, hogyan vették célba a gyerekeket, és azt állították, hogy “parancsnokaik dicséretben részesítették őket ezért.”

Muralidhar szerint a mintázatot egyértelműen “a bizonyítékok összessége” tárta fel, beleértve a törvényszéki és az orvosi bizonyítékokat is.

Izrael légitámadásokat hajtott végre a legsűrűbben lakott területeken, tudva, hogy a lakosság jelentős részét gyermekek teszik ki – mondta, majd hozzátette:

“A kórházakat akkor rombolták le, amikor a betegek még a kórházban voltak.”

Muralidhar megjegyezte, hogy “a népirtás egyik eleme a szülések megakadályozása”, és azt állította, hogy az izraeli erők számára “a terhes anyák célpontok, és megtagadják tőlük a tápláló ételek fogyasztását, így az anyák alultápláltak”.

Hozzátette, hogy a kórházi felszereléseket megsemmisítették, miközben az orvosokat megakadályozták abban, hogy új felszereléseket és sürgősségi gyógyszereket hozzanak be.

Muralidhar sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy “az ENSZ valamennyi tagállama kudarcot vallott abban, hogy rávegye Izraelt a Nemzetközi Bíróság három ideiglenes végzésének betartására, [ami] gyengíti a nemzetközi jogrendet.”

A napokban közzétett [a cenzúra miatt a link csak VPN-nel nyitható meg] bizottság jelentés szerint az izraeli erők 2023 októbere és 2025 októbere között több mint 20 000 palesztin gyermeket öltek meg, és több mint 44 000-et sebesítettek meg. Az UNICEF megállapításai szerint 2026 februárjáig a gázai áldozatok száma emelkedett: 21 289 meggyilkolt és 44 500 sebesült gyermeket számoltak.

Muralidhar interjúja itt nézhető meg, a cenzúra miatt a link csak VPN-nel nyitható meg.

Könyvcsomag-ajánló: Globalista manipuláció haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Globalista manipuláció haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

De vajon mi történik, ha egy nyári nagyszülői kalandnál elnémulnak az értesítések, és a kijelzők helyét valódi élmények veszik át?

Fábián Tibor A Szent László-alagút titka című ifjúsági régészeti kalandregénye átlagos történetnek indul, amely pontosan úgy kezdődik, ahogyan sok mai gyerek számára kezdődnie kellene.

A tizenhárom éves Márkus nem akar a nagyszüleihez menni. A falut unalmasnak tartja, a régi barátai már elköltöztek, a napok szűrkének és kiszámíthatónak tűnnek. A városi felpörgött élethez szokott fiú úgy érkezik Szentesházára, mintha a fegyházi büntetését töltené, és már előre számolja a hazautazásig hátralévő napokat. A nagyszülők szeretete, a lassabb tempó, a csendes nyári délutánok mind kevésnek látszanak ahhoz, hogy felkeltsék az érdeklődését. Ráadásul egy vihar miatt átmenetileg még áram sincs a faluban. Tiszta horror és rettegés ez a helyzet egy mai átlagos városi gyerek számára.

Aztán előkerül egy régi krónika. És ettől kezdve a történet egészen más irányt vesz. Ahogy megérkezik a környékre egy régész csapat, a könyv lapjairól eltűnt korok alakjai lépnek elő. Egy legenda titkos alagutakról kezd új életre kelni. Vajon valóban léteztek azok a föld alatti járatok, amelyek a tatárjárás idején menekülőutat jelentettek a környék lakóinak? Tényleg ott húzódnak a falu alatt évszázadok óta? Miért beszélnek róluk még mindig az öregek? És mi köze lehet mindennek egy elveszett ereklyéhez?

Márkus nyomozni kezd. Kérdez. Kutat. Beszélget azokkal, akik még emlékeznek a régi történetekre. Bekapcsolódik a templom körül zajló ásatásba. Barátokra talál. Olyan helyekre jut el, amelyekről korábban nem is tudott. És miközben egyre mélyebbre ás a múlt titkai között, lassan ő maga is megváltozik. Olyan kérdés foglalkoztatja, amelyre nincs azonnali válasz. Olyan titok után kutat, amelyhez türelem kell. Beszélgetések. Könyvek. Megfigyelések. Bátorság. Az a fajta figyelem, amelyet ma egyre ritkábban kérünk számon a gyerekektől.

A történet közben valódi veszélyekkel is szembesül. A kaland nem marad meg a legendák szintjén. Menekülések, váratlan fordulatok, föld alatti járatok, történelmi nyomok és olyan helyzetek követik egymást, amelyek újra és újra próbára teszik a szereplőket. A múlt és a jelen különös módon összekapcsolódik, a gyerekek pedig olyan döntések elé kerülnek, amelyekben nem lehet újraindítani a játékot.

Közben ott vannak a nagyszülők alakjai is. Nem tanítani akarják az unokájukat. Nem kioktatják. Egyszerűen jelen vannak az életében. Történeteket mesélnek, kérdéseket tesznek fel, hagyják hibázni, hagyják gondolkodni. És talán éppen ezért válnak a könyv legkedvesebb szereplőivé. Az olvasó hamar ráébred, hogy a történet valódi kincsei nem csupán a föld alatt rejtőznek, hanem azokban a kapcsolatokban is, amelyek egyre ritkábbak a rohanó világban.

A regény egyik legfontosabb üzenete éppen ezért nem a föld alatti járatokban vagy az elveszett kincsekben rejlik. Hanem abban a felismerésben, hogy az élet legizgalmasabb történetei gyakran ott kezdődnek, ahol a képernyő véget ér. Márkus nem azért változik meg, mert valaki tanítani akarja. Nem egy felnőtt magyarázza el neki, hogyan kellene élnie. Egyszerűen megtapasztalja, milyen érzés valódi kérdésekre keresni a választ, valódi emberekkel találkozni, valódi veszélyeket vállalni és igazi emlékeket gyűjteni.

A könyv olvasása közben óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon hány olyan kaland mellett mennek el ma a gyerekek, amely ott várna rájuk a valóságban? Hány történet marad felfedezetlenül, mert könnyebb elővenni a telefont, mint elindulni megkeresni a választ? Hány emlék nem születik meg azért, mert a figyelmüket másodpercenként új impulzusok szakítják félbe?

Fábián Tibor könyve, A Szent László-alagút titka nem a múltba akarja visszavinni a fiatalokat. Sokkal inkább arra emlékeztet, hogy a kíváncsiság, a bátorság, a barátság és a felfedezés öröme ma is ugyanúgy ott él bennük, mint bármelyik korábbi nemzedékben. Csak lehetőséget kell adni arra, hogy felszínre kerüljön.

És talán ez a regény legnagyobb értéke: miközben egy izgalmas történetet mesél el titkos alagutakról és elveszett ereklyékről, észrevétlenül feltesz egy egyszerű kérdést minden szülőnek és minden fiatal olvasónak. Mi vár ránk odakint, ha végre egy időre letesszük a telefont?

A Szent László-alagút titka elsősorban kalandregény a 10-14 éves korosztály számára. Izgalmas, fordulatos, olvastatja magát. De a történet végére valami más is megmarad az olvasóban. Annak az érzése, hogy a világ még mindig tele van felfedezésre váró dolgokkal. Hogy a legnagyobb kalandok nem feltétlenül a képernyők mögött történnek. És hogy egy gyerek számára néha elég egyetlen jó történet ahhoz, hogy újra érdekesebbnek találja a valódi világot, mint annak digitális másolatát.

Talán ezért olyan nehéz letenni ezt a könyvet. Mert miközben Márkus a múlt titkait kutatja, az olvasóban is felébreszt valamit, amit a modern élet zajában könnyű szem elől téveszteni: a felfedezés örömét. Aki pedig a könyv felfedezésének örömét szeretné megtapasztalni, ne habozzon, keresse fel internetes könyvesboltunkat a karpatiastudio.hu oldalt, ahol minden korosztály megtalálja azokat az élményeket, amelyek emberré tesznek minket, igazi kérdésekre igazi válaszokat keresünk és célunk az az út, amely az igazság felé tart.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a HAARP-rendszer (High Frequency Active Auroral Research Program) [egy amerikai légkörkutató program, amely a Föld felső légkörét, azon belül is az ionoszférát tanulmányozza nagy teljesítményű rádióhullámok segítségével] nem csupán hőhullámot képes generálni, hanem ez az egyik fő működési mechanizmusa az időjárás-módosítás és a geomérnökség terén. A technológia úgy működik, hogy intenzív elektromágneses energiát fókuszál az ionoszférába, ami közvetlenül felmelegíti a légkört, és olyan magasnyomású kupolákat hoz létre, amelyek szélsőséges hőhullámokat eredményeznek.

A HAARP alapelve egy fázisvezérelt antennarendszer, amely erős rádióhullámokat bocsát ki az ionoszféra meghatározott területeinek felmelegítésére. Ez a közel 4 millió wattra rúgó koncentrált energia „befecskendezhető” egy körülbelül 12 mérföld széles és 90 mérföld magasságban lévő célterületre a légkörben. A felső légkör ilyen módon történő felmelegítésével a rendszer képes megváltoztatni a jet stream, vagyis a futóáramlás [a Föld légkörének felső rétegeiben -kb. 7–16 km magasságban - futó, rendkívül erős, szűk és kanyargó szélcsatorna, amely kulcsszerepet játszik az időjárási rendszerek és frontok alakulásában] útvonalait és az időjárási mintákat, megteremtve ezzel a feltételeket a hosszan tartó hőhullámok kialakulásához. Ez a folyamat olyan magasnyomású kupolákat hozhat létre, amelyek megváltoztatják a viharok pályáját, és nagy területeken csapdába ejtik a meleg levegőt.

Ezt a képességet az elmúlt évtizedekből több bizonyíték is alátámasztotta. A NASA és a Massachusettsi Műszaki Intézet (MIT) kutatásai dokumentálták a 2011-es hatalmas földrengés előtt alig néhány nappal Japán felett megfigyelt furcsa légköri anomáliákat, beleértve az epicentrum felett közvetlenül található ionoszféra gyors és megmagyarázhatatlan felmelegedését. Bár egyes tudósok ezt a litoszféra és a légkör közötti természetes kölcsönhatásnak tulajdonítják, a megfigyelt, szinte tökéletes hőgyűrűk arra utalnak, hogy az energia nem a törésvonalból származó radonkibocsátásból, hanem egy külső forrásból származott. A HAARP indukciós magnetométer szintén kimutatta, hogy az eseményt megelőző napokban folyamatos, körülbelül 2,5 Hz-es ultra-alacsony frekvenciájú sugárzás volt észlelhető, ami megegyezik a földrengés során természetesen keletkező frekvenciával.

Katonai és geopolitikai szakértők megerősítették ezeket a képességeket. Emil Strainu román vezérőrnagy - aki doktori fokozatát geofizikai hadviselésbő szerezte - kijelentette, hogy a HAARP-ot folyamatosan fejlesztik, és jelenleg története során a legnagyobb teljesítményű, képes távoli küldetéseket végrehajtani a világ bármely pontján. Kifejtette, hogy a rendszer képes módosítani a környezetet, hogy hurrikánokat, tornádókat és hőhullámokat hozzon létre olyan területeken, ahol azok normál esetben nem fordulnak elő.

Ezt alátámasztja az akkori amerikai védelmi miniszter, William S. Cohen 1997-es beismerése, aki kijelentette, hogy

“vannak, akik akár ökológiai jellegű terrorizmust is folytatnak, amelynek keretében elektromágneses hullámok segítségével távolról képesek megváltoztatni az éghajlatot, földrengéseket és vulkánkitöréseket kiváltani”.

A HAARP hőhullámok előidézésére irányuló stratégiai alkalmazása többféle pusztító célt szolgál. Gazdasági háborúskodásra használható azáltal, hogy aszályok és terméskiesések révén destabilizálja a mezőgazdasági és ökológiai rendszereket. Ezen kívül a HAARP-ot szélsőséges időjárási események előidézésére használják az “éghajlati riadalom” szítására, hogy a lakosság fogékonyabbá váljon a kormányzati ellenőrzésre és az "éghajlati lezárásokra”. A rendszer ezért tömegpusztító fegyvernek tekinthető, mert az időjárás fegyverként való felhasználásával egész régiókat képes destabilizálni. Pontosan úgy, ahogy egyéb módszerekkel más területeken már megtették.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Szeretné támogatni a hasonló tényfeltáró írások megjelenését?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

A modern jogállamiság alapelve, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. A politikai valóság és az igazságszolgáltatás működési mechanizmusai azonban gyakran olyan aszimmetriát mutatnak, amely ezt az elvet alapjaiban kérdőjelezi meg. Kiválóan megfigyelhető ez a kettősség két olyan monumentális pénzügyi visszaélés összehasonlításakor, amelyek jogi kategóriájukat, időzítésüket és céljukat tekintve szinte teljesen azonosak, büntetőjogi következményeikben mégis a skála két végpontján helyezkednek el.

Az elmúlt hetekben lényegében minden hírt kiszorított a Nemzeti Kulturális Alaphoz köthető botrány, amelynek hátterében az áll, hogy az előző kormányzat 17 milliárd forint körüli összeggel támogatta a “magyar nemzeti keresztény konzervatív kulturális holdudvar” olyan jeleseit, mint például Győzike, Kis Grofó, Fásy Zsüli, Tóth Gabi, Muri Enikő, Mága Zoltán és más hasonló szellemi nagyságok. Vagyis azoknak a végletekig buta és primitív, konzervatív ember számára vállalhatatlan suttyóknak a kifizetése (is) zajlott az NKA keretében, akik a Fidesz csókosai voltak.

Az eset miatt sorra tartóztatják le azokat a szerencsétleneket, akik abban játszottak szerepet, hogy döntéshozatalnak tűnjön a politikai utasítás. Az ő videóikkal vannak tele a hírműsorok, ahogy vezetőszáron viszik őket a különböző úgynevezett igazságszolgáltatási intézményekbe.

Vagyis megint ugyanaz történik, mint mindig. A kishalak ráfáznak, emberi, társadalmi mivoltukban megalázzák őket, életüket tönkreteszik, és mind ugyanabban a mentális húsdarálóban végzik, ahol szétpépelik a korábbi életüknek még a legszebb pillanatait is.

Amiről nem szólnak a hírek, hogy a 17 milliárdból 2,16 milliárd máris megtérült, de a többi is folyamatban van. És szinte garantálni lehet, hogy a pénz maradéktalanul visszakerül, mert minden pályázó aláírt egy olyan banki nyilatkozatot, amelynek a lényege, hogy az NKA zárolni tudja a pályázók számláját. Közismert, hogy ez is megtörtént. Szinte biztosan lehet állítani, a kár minimális lesz, ha egyáltalán lesz.

És most jöjjön a lényeg: a választások előtt egy másik tranzakció is lezajlott, amely szinte mindenben az NKA botrányhoz hasonlítható.

Lázár János Építési és Közlekedési miniszterként két nappal a választások előtt (egy pénteki napon, április 10-én) 94,3 milliárd forint szállítói előleget utaltatott át a Szíjj László tulajdonában lévő Duna Aszfaltnak. Ez a korábban már kifizetett 59 milliárd forintos összegen felül történt, így a céghez került teljes előleg összege elérte a 155,8 milliárd forintot. Sőt a projekt összköltsége az utolsó hetekben bruttó 76 milliárd forinttal drágult meg.

Tehát: mind az NKA, mind Lázár János esete kísértetiesen azonos jogi és morális kategóriába tartozik: a választások előtti utolsó pillanatban, a hatásköröket feszegetve vagy túllépve, gigantikus közpénztömegeket csatornáztak ki magán- és pártérdekek mentén. A következmények azonban drasztikusan különböznek.

Nem kell ahhoz jogi végzettsége legyen senkinek, hogy feltegye a kérdést: ha az NKA hivatalnokait letartóztatták, akkor Lázár János miért van szabadlábon egy nagyságrendekkel nagyobb ügy miatt?

Sőt Lázár János ügye még keményebb: a 94 milliárd átutalása rendkívül szokatlan, szakmaiatlan, sőt példátlan. Az építőipar normális, törvényes működése alapvetően a valós teljesítményen és a kockázatok minimalizálásán alapul. Csakhogy a Mohácsi hídnál történtek szinte minden létező iparági szabványt és íratlan szabályt áthágtak. Elmagyarázom, hogy miért:

Az építőiparban a kifizetések utólagosan, mérföldkövekhez (részteljesítésekhez) kötve történnek. Vagyis a kivitelező elvégez egy adott munkaszakaszt (pl. kiönti a pilléreket, elkészíti a földmunkát). Ezután a független műszaki ellenőr a helyszínen ellenőrzi a minőséget és a mennyiséget. Ha mindent rendben talál, kiállítja a teljesítésigazolást. A kivitelező csak ezután állíthatja ki a számlát és kaphatja meg a pénzét.

Természetesen létezik előlegfizetés az építőiparban, de annak szigorú funkciója van: a kivitelező ebből vásárolja meg az induló alapanyagokat (pl. acélszerkezet, beton), vagy vonultatja fel a gépeket. Állami nagyberuházásoknál az előleg mértéke szinte kivétel nélkül 10% és 30% között mozog (a Mohácsi hídnál is eredetileg 20% volt a plafon). Lázár Jánosék ezt a maximumot emelték fel 98%-ra a választások előtt két héttel. Ez azt jelenti, hogy a cég úgy kapta meg a teljes projekt árának (több mint 150 milliárd forintnak) a szinte egészét, hogy a híd fizikai építése még el sem kezdődött, valódi teljesítmény nem állt mögötte.

És még ennél is van abszurdabb helyzet: a bankgarancia teljes hiánya. Elmagyarázom, hogy megértsék: ha egy megrendelő (legyen az állami vagy magán) mégis előleget fizet egy építkezésen, azt kizárólag bankgarancia ellenében teszi. Ez egy olyan biztosíték, ami garantálja: ha a kivitelező csődbe megy, lelép a pénzzel, vagy nem végzi el a munkát, a bank azonnal visszafizeti a megrendelőnek az előleget. Lázár János minisztériuma a 94,3 milliárdos utolsó utalást bankgarancia követelése nélkül küldte el a Duna Aszfaltnak. Ez piaci viszonyok között teljesen elképzelhetetlen, mert az adófizetők pénzét semmilyen biztosíték nem védte a magáncéggel szemben.

Most már értik, miről van szó? És látják az abszurd mérleget?

Bús Balázst bilincsben vitték el egy olyan 17 milliárdos ügy miatt, ahol a pénz nagy része megmenekült, míg Lázár János ellen semmi nem folyik egy olyan ügyben, ahol 94 milliárd forintnyi tiszta készpénz már fizikai valójában eltűnt az államkasszából.

Ez még inkább aláhúzza azt, hogy az NKA-ügy egy látványos politikai kirakatper és elszámoltatási szelep, miközben a valódi, százmilliárdos húsbavágó károkozások politikai érinthetetlenséget élveznek.

A két eset tökéletes látlelete a rendszerszintű igazságszolgáltatási aszimmetriának. Bús Balázs és az NKA tisztviselői ideális bűnbakként funkcionálnak: látványos, megbilincselt elővezetésükkel azt az illúziót lehet kelteni, mintha a hatóságok kérlelhetetlenül üldöznék a választási pénzszórást.

Ezzel szemben a Lázár János-féle “felső ligában” - ahol egyetlen tollvonással ötször akkora összeget utaltak át egy kiemelt kormányközeli vállalkozónak - a számonkérés megáll a minisztériumi levelezéseknél és a projektek felülvizsgálatánál.

A képlet egyszerű és kegyetlen: aki elég magasan ül a politikai ranglétrán, és elég közel áll a legfelsőbb körökhöz, az érinthetetlen marad, míg a végrehajtóként funkcionáló ”kis halak” viszik el a balhét a rácsok mögött.

Ez a szelektív mechanizmus azt bizonyítja, hogy az igazságszolgáltatás nem függetlenként, hanem a politikai egyensúly fenntartásának eszközeként működik: a kis halak bűnhődése biztosítja a felszíni morális rend látszatát, miközben a nagy halak érinthetetlensége garantálja a rendszer belső kontinuitását.

A Fidesz nagy halai nem pusztultak el, tovább élnek a Tiszában.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Szeretné támogatni a hasonló tényfeltáró írások megjelenését?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Josef K. banktisztviselőt a harmincadik születésnapja reggelén két ismeretlen ügynök letartóztatja a saját lakásában. Sem ekkor, sem a későbbiekben nem mondják meg neki, hogy milyen bűncselekménnyel vádolják. Szabadlábon védekezhet, de az élete gyökeresen megváltozik. K. megpróbálja felvenni a harcot az állítólagos bírósággal, de egy fülledt padlásokon, sötét bérházakban működő, átláthatatlan és hozzáférhetetlen hivatalnokrendszerrel találja szemben magát. Ebben a világban nem a bűn vagy az ártatlanság számít, hanem a végtelen adminisztráció és a zűrzavar. A gépezet a bűnösség vélelméből indul ki: K.-nak kellene bizonyítania az ártatlanságát egy olyan vád ellen, amelyet nem is ismer. A mű a mai napig a fordított bizonyítás, az arctalan bürokrácia és az egyéni szabadság eltiprásának legfőbb irodalmi jelképe.

Az egyik barátom néhány napja pont egy ilyen kafkai jelenetben találta magát, amikor a kérésemre egy 9 millió forintos kölcsönt akart átutalni. A “rendszer” azonnal zárolta a banki felületét. Mint jelezték, erre az ő érdekében került sor. Aztán nem történt semmi. Senki sem hívta, senki sem érdeklődött. Egy idő után a barátom a banki ügyfélszolgálat zegzugos labirintusában próbált utánajárni, hogy mi a mennydörgős ménkű történt? Csak órák kérdése volt és egy marcona női ügyintéző dorongoló hangját kapta ajándékba sok-sok kérdéssel: kicsoda, micsoda, miért utal, kinek utal, honnan van a pénz, mire költi az illető stb. stb. Tisztára, mint egy rendőrségi kihallgatás, mintha bűnöző lenne, nem egy tisztességes állampolgár, akinek évtizedek óta szívja az állam a vérét az adók adójának az adója formájában. Akinek bizonyítania kell tisztes szándékait. Azt is, ami egyértelmű, mint az egy meg egy. Mert ugye, mint megtudta az ügyintézőtől, nem úgy van, hogy csak úgy utalgatunk kényünk kedvünk szerint. A hosszas procedúra után a barátommal sms-ben tudatták, hogy már rendelkezhet a pénze felett.

Néhány éve futottam bele egy hasonlóan abszurd helyzetbe. Az előző félévben vásárolt 15 ezer eurót váltottam volna vissza ugyanabban a valutaváltóban, ahol korábban szinte csak a lábnyomomat nem rögzítették. Egyből gyanús személyként fennakadtam a rostán. Nem úgy van az, hogy csak úgy váltogatok ilyen “hatalmas” összeget, emiatt teljes átvilágítás alá kell vegyenek, ugyanis 10 millió az éves limit, e fölött már jön az bizonyítás, hogy honnan van a pénzem. Tehát ha veszek valamit és visszaváltom, az két tranzakció. Gondoljanak bele: 5 millió feletti összegnél - amit beváltok, majd visszaváltom - már mindenféle okiratokkal kell bizonyítanom, hogy nem loptam a pénzt. Mert 43 vagy 44 éves embernek nem lehet csak úgy 5 milliója. Az már gyanús. Biztos sikkasztott, lopott. Bizonyítania kell, hogy nem.

A jogi kar 5 éve alatt minden tanár azt próbálta a fejünkbe verni, hogy a büntetőjogban nincs és nem is lehet fordított bizonyítási kötelezettség. Ugyanis a jogrendszer alapköve az ártatlanság vélelme, amely kimondja, hogy senki sem kötelezhető a saját ártatlanságának bizonyítására. A bizonyítási teher a vádhatóságot (az ügyészséget és a rendőrséget) terheli: nekik kell kétséget kizáróan bebizonyítaniuk, hogy a vádlott elkövette a bűncselekményt. Ha nem tudják bizonyítani, a vádlottat fel kell menteni. De ez csak tankönyvi eset, az abszurd valóság ezt már rég felülírta.

A megfigyelő állam piti összegeknél is nyitva tartja a szemét. Például amikor ön besétál egy sarki pénzváltóba, hogy a külföldi utazására félretett eurójából beváltson valamennyit. Az összeg kétezer euró – mai áron nagyjából 700 ezer forint. Nem egy luxusvilla ára, egyszerűen egy tisztességes családi megtakarítás. A pénztáros azonban barátságos mosoly helyett azonnal elkéri a személyi igazolványát és a lakcímkártyáját. Közli, hogy törvény kötelezi az adatai rögzítésére, mert átlépte a bűvös, nevetségesen alacsony 300 ezer forintos határt. Ön értetlenül áll ott: a saját, leadózott pénzét akarja használni, mégis azonnal felkerül a neve egy központi megfigyelőlistára. Önt már gyanakodva figyeli a rendszer, és ha átlép valamilyen határt, önnek bizonyítania kell ártatlanságát - mint Kafka főhősének - egy olyan vádpontban, amiről azt sem tudja, hogy mi. Lopott? Csalt? Sikkasztott?

Néhány hónapja a feleségem a kosárközösség hálózat nyíregyházi részlegének 150 ezer forintot szeretett volna befizetni az MBH bankos számlájára a Velencei-tavi Kosárközösség részéről. Valóságos tortúra vette kezdetét. Kinek, miért utal? Miért oda? Mivel foglalkozik a szervezet stb. stb. Értik? 150 ezer forintról volt szó. Nagyjából 400 euró. Egyszerűen megáll az ész. És mindez annál az MBH banknál történik, amelyik, hogy nem tiszta körülmények között került Orbán Viktor levitézlett miniszterelnök vejének tulajdonába, az pontosan 100 százalék. A száz, meg ezermilliárdosok világa ez, ahol a kisember 150 ezer forintja már gyanús. Ez már nem abszurd, hanem ez maga az őrület.

Miközben az adófizető polgár a pénzváltó pultjánál az okmányait mutogatja, vagy az MBH vonalán azt bizonygatja, hogy a barátja nem fegyvert, drogot vesz, nem a terrorizmust finanszírozza, a háttérben ott lebeg az a bizonyos másik valóság. Az a valóság, ahol például a Magyar Nemzeti Bank alapítványi és céges hálóján keresztül – a sajtóhírek és hivatalos vizsgálatok szerint – nagyságrendileg 600 milliárd forintnyi közpénz vándorolt átláthatatlan magántőkealapokba és a politikai elit holdudvarának zsebébe. Az a valóság, amikor a politikai elit strómanjai többezer milliárdos vagyonokat tudnak összeharácsolni a túlárazott szerződésekkel, vagyis lopással.

Ezeknél senki nem kérdezte meg a döntéshozókat, hogy “Kinek utalják?”, vagy hogy “Mire fogja költeni a rokon?”. Ott a százmilliárdok ellenőrzés, zárolás és okmánybemutatás nélkül, akadálytalanul folytak át a rendszeren, mert a hatalom önmaga számára eltörölt minden korlátot. A 600 milliárd forint hatvanezerszerese annak a limitnek, amelynél Önt már bűnözőként kezelik a bankfiókban. És ahogy Kafka bírósága is elérhetetlen és számonkérhetetlen volt a felső szinteken - a mintázat száz év után sem változott.

Ez a pénzügyi gyanakvás azonban már régen nemcsak a bürokráciáról szól. Ez a működés a totális ellenőrzés legfőbb modern emblémájával, a kínai típusú társadalmi kreditrendszerrel mutat ijesztő és mély azonosságot. Kínában a kommunista párt pontszámokkal értékeli a polgárok hűségét és viselkedését: aki rossz helyre kattint a neten, vagy nemkívánatos emberekkel beszélget, annak leértékelik a státuszát, letiltják a bankkártyáját, és nem vehet vonat- vagy repülőjegyet.

A mi világunkban a “kreditrendszert” még nem a politikai véleményünkre, hanem a pénzünkre kalibrálták - de a mechanizmus kísértetiesen ugyanaz. Ha ön a bank szerint “rosszul viselkedik” (mert pl. nemsokára túl sok széndioxidot termel az autójával, vagy olyan marhahúst vásárol, amelynek előállítása kimeríti a személyes széndioxid kvóta keretét - mert már az OTP bankkártyája ezt is méri), a digitális rendszer egyetlen gombnyomással korlátozhatja a gazdasági mozgásterét, és megfoszthatja a szabadságától. Pont ez a lényege a készpénzmentes társadalomnak. A teljes kiszolgáltatottság. A tökéletes börtön, ahol rácsokra sem kell költeni, mert azt maga az állampolgár fogja maga köré építeni.

A nyugati világ előszeretettel kritizálja a keleti diktatúrák totális megfigyelését, miközben a saját bankrendszerén keresztül pontosan ugyanazt a gombot építi be a polgárai mindennapjaiba: a totális kiszolgáltatottságot egy olyan gépezetnek, amely bármikor kikapcsolhatja az embert a saját életéből.

A kontraszt gyomorforgató. A rendszer úgy lett kialakítva, hogy a kisember felé a maximális bizalmatlanságot, a digitális pórázt és a totális kontrollt nyújtja, miközben a legfelső szinteken a teljes elszámoltathatatlanságot és a szabad rablást biztosítja.

Ez a kettős mérce a modern bürokrácia legnagyobb morális csődje. A jogszabályok - amelyeket elvileg a közjó védelmére hoztak - ma már arra szolgálnak, hogy a társadalom alsó és középső rétegeit folyamatos ellenőrzéssel és megfigyeléssel fegyelmezzék, miközben a politikai és gazdasági elit számára a legfelsőbb szinteken biztosított a korlátlan és láthatatlan mozgástér.

A rendszer üzenete világos és végtelenül cinikus: a magánember pénze feletti ellenőrzés totális, a közpénz feletti ellenőrzés viszont nem létezik. Amíg a polgárnak a legkisebb megtakarításáért is számadással kell tartoznia az állam felé, addig az állam vezetői száz- és ezermilliárdokkal nem tartoznak számadással a polgároknak.

Amíg a milliárdos elit magántőkealapok mögé bújva, név nélkül mozgathat hegynyi vagyonokat, addig a becsületes állampolgárnak a saját pénze feletti rendelkezési joga is megszűnik, ha nem válaszol engedelmesen az állam inkvizíciós kérdéseire.

Az állam ma úgy tekint a polgáraira, mint potenciális bűnözőkre, akiket pórázon kell tartani. És ez a póráz a legértékesebb dolognál, a személyes szabadságnál és a tulajdonhoz való jognál szorul meg a leginkább.

Nem ez kellene ma a közéleti viták egyik kérdése legyen? Tényleg a demokrácia része-e egy ilyen megfigyelő állam? Tisztában vagyunk-e vele, hogy ennek az apró lépésenként felépített megfigyelő rendszernek milyen következményei lesznek?

Vajon miért van az, hogy a mai többségi társadalmat a diplomás prolijaival és a lumpen értelmiségijeivel az élen ez érdekli a legkevésbé?

Könyvcsomag-ajánló: A Titkos Elit könyvcsomag

A megfigyelőállam nem a semmiből született. A Titkos Elit könyvek azt a több mint százéves folyamatot tárják fel, amelyben pénzügyi, politikai és háttérhatalmi hálózatok fokozatosan egyre nagyobb ellenőrzést szereztek a társadalmak felett. A művek segítenek történelmi összefüggéseiben megérteni, hogyan juthatott el a világ a tömeges adatgyűjtés, a digitális nyomon követés és a központosított irányítás korszakába. A múlt ismerete nélkül a jelen folyamatai sem érthetők meg igazán.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Az elmúlt hetekben egy kulcsfontosságú dokumentumra akadtam rá. Arra a kinyilatkoztatásra, amely az időjárás módosítás kommunista kiáltványának felel meg. Ez egy olyan program és cél felvázolása, amely 1962-ben az új világrend jövőképét rajzolta meg, ebben pedig kiemelt szerepet kap az időjárás módosítása.

Lyndon B. Johnson amerikai alelnök 1962-ben elhangzott diplomaosztói beszédéről van szó. A szónoklat egy amerikai egyetemi ünnepség átlagos elemének tűnik. Azonban közelebbről megvizsgálva egy olyan korszak stratégiai gondolkodása és világformáló ambíciója rajzolódik ki , amely a nemzeteket már nem veszi figyelembe, hanem az egész bolygó átalakítását hirdeti, és az új világrend megteremtésének gyakorlati fázisait vázolja fel.

A beszéd alapvető tézise nem katonai vonatkozású. Johnson nem hadjáratokról, területszerzésről és nem is közvetlen geopolitikai konfliktusokról beszél. Ennél mélyebbre ás. Azt állítja, hogy az emberiség a történelme során először jutott el arra a pontra, amikor tudományos és technikai képességei révén képes lehet megszüntetni saját nyomorúságát. A mondat első hallásra humanista hitvallásnak tűnik, valójában azonban egy új korszak meghirdetése. Egy olyan korszaké, amelyben a technológia már nem pusztán eszköz, hanem olyan erővé válik, amely meghatározza a történelmet.

Johnson világképe szerint a Föld nagy erők versenyének a színtere. A küzdelem nem csupán hadseregek vagy államfők között zajlik, hanem az emberek tudatáért folyik. A beszéd hangsúlyosan arról szól, hogy a különböző politikai rendszerek végső megmérettetése nem a csatatéren történik, hanem abban, hogy melyik képes jobb életet kínálni a hétköznapi ember számára. Mai értékelésben: a fogyasztói társadalom, a konzumidióták megteremtése társadalompolitikai és stratégiai kérdésekké válnak. Johnson szerint a demokrácia sikerének mércéje nem elméleti, hanem gyakorlati: képes-e meggyőzni az embereket arról, hogy az ő jövőjüket az úgynevezett demokrácia biztosítja.

Nem véletlen, hogy Johnson a végzős hallgatókat “a demokrácia különleges misszionáriusaiként” említi. A kifejezés árulkodó. Nem diplomatákról, nem katonákról és nem üzletemberekről beszél, hanem egy küldetés résztvevőiről. A beszéd logikája szerint az amerikai jelenlét kiterjesztése oktatási, egészségügyi, gazdasági és kulturális formában jelenik meg. Vagyis: az Egyesült Államoknak nem csupán jelen kell lennie a világban, hanem meg is kell ismertetnie önmagát a világ többi részével. Johnson saját ázsiai tapasztalataira hivatkozva fogalmazza meg azt a vágyát, hogy megismerje Ázsiát, és ugyanakkor Ázsia is megismerje Amerikát. A kölcsönös megismerés gondolata mögött azonban egy világosan felismerhető stratégiai cél húzódik meg: a nemzetközi befolyás megszilárdítása. Ma már tudjuk, hogy ez az “ismerkedés” mit jelentett, pl. Vietnámban: nagyjából 1,3 millió ember halála szárad a lelkén, és ezen kívül mintegy 50 ezer amerikai katona is elpusztult a nagy barátkozás során.

Az 1962-es beszéd utolsó harmadában a hangsúly fokozatosan áthelyeződik a technológia kérdésére. Itt válik igazán láthatóvá, milyen jövőt képzelt el Johnson a hatvanas évek elején. Az űrprogramról szólva olyan kommunikációs műholdakról beszél, amelyek lehetővé teszik majd, hogy a világ különböző pontjain élő emberek ugyanazt a televíziós adást lássák ugyanabban a pillanatban:

“Olyan űrbéli kommunikációs műhold alapjait rakjuk le, amely lehetővé teszi, hogy a világ népei ugyanazt a televíziós műsort lássák egy időben.”

A kijelentés ma már szinte magától értetődőnek tűnik, ám 1962-ben egy globálisan összekapcsolt információs tér vízióját jelentette. Egy olyan világ előrevetítését, ahol a távolság egyre kevésbé jelent akadályt, ahol az információ egyszerre válik hatalmi eszközzé és stratégiai erőforrássá.

Ám a beszéd legemlékezetesebb része mégsem a kommunikációról szólt. Johnson a meteorológiai műholdak fejlesztéséről beszélve azt mondta, hogy ezek az eszközök lehetővé tehetik az ember számára a Föld felhőrétegének a befolyásolását, majd egy következő lépésben az időjárás ellenőrzését. Ezután hangzott el a mondat, amely az egész beszéd egyik legsúlyosabb kijelentésévé vált: aki az időjárást irányítja, az a világot fogja irányítani.

Idézem: az USA “...olyan időjárási műhold kifejlesztésének alapjait rakja le, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy meghatározza a Föld felhőrétegét és végső soron ellenőrizze az időjárást.”

Majd azonnal hozzátette:

“És aki az időjárást irányítja, az a világot fogja irányítani.”

A beszéd szövegében ez nem mellékes megjegyzésként jelenik meg. Johnson az űrkutatásról, a kommunikációról, a Hold-programról és a nukleáris rakétákról szóló felsorolás részeként említi. Az időjárás feletti ellenőrzést ugyanabba a stratégiai-technológiai kategóriába helyezi, mint azokat az eszközöket, amelyek szerinte alapvetően formálják majd a jövő világát.

A beszéd egészét vizsgálva egy következetes gondolatmenet bontakozik ki. Először megjelenik a világméretű társadalmi átalakulás igénye. Ezt követi a nemzetközi jelenlét szükségességének hangsúlyozása. Majd belép a technológia mint a történelem alakításának eszköze. A végpont pedig az a gondolat, hogy a természeti folyamatok feletti befolyás egy napon a politikai és stratégiai erő részévé válhat. A beszédben a tudomány, a kommunikáció, a társadalomformálás és a hatalom nem különálló területek, hanem ugyanannak a történelmi projektnek az elemei.

Hat évtized távlatából visszatekintve Johnson kinyilatkoztatása nem pusztán egy egyetemi ünnepség emléke. Sokkal inkább egy korszak jövőképe. Egy olyan időszaké, amely hitt abban, hogy a technológiai fejlődés képes újrarendezni a világot, és amely a globális befolyást nem kizárólag katonai vagy gazdasági kategóriákban értelmezte. Johnson beszédében a jövő nem várakozás tárgya volt, hanem alakítandó tér. A kérdés nem az volt, hogy az Egyesült Államok része lesz-e ennek a folyamatnak, hanem az, hogy milyen mértékben tudja meghatározni annak irányát. Talán éppen azért is maradt fenn a beszéd legemlékezetesebb mondata, mert nem az időjárásról szólt, hanem a hatalom természetéről. Arról a meggyőződésről, hogy aki a meghatározó rendszereket képes irányítani, az végső soron a történelem menetére is befolyást gyakorolhat.

Az sem mellékes, hogy Johnson közvetlenül Kennedy meggyilkolása után foglalta el az elnöki posztot. És azonnal nekiállt annak az új világrendnek a kiépítésébe, amelynek akadályozása miatt Kennedynek meg kellett halnia. Az pedig több mint figyelemreméltó, hogy Johnson a Rockefellerek elnöke volt, vagyis a Titkos Elit egyik legfontosabb szárnyát képviselte. Erre is ki fogok térni, de először lássunk egy sokkal érdekesebb dolgot. Erről szól a következő rész.

Könyvajánló: USA - A gátlástalan birodalom

A gátlástalanság és a brutalitás az USA teljes történelmét átszövi, miközben ártatlanul legyilkolt tízmilliók sírjára építette fel önnön nagyszerűségének szobrát, amely a demokráciát és a szabadságot jelképezi. Daniele Ganser hitelesen mutatja be, hogy napjainkig tartóan mi határozza meg az USA világhatalmi politikáját, amelynek központi eleme az erőszak. Ganser könyvének lebilincselő stílusa mindenki számára közérthetővé teszi azt is, hogy milyen érdekek állnak az USA-Ukrajna és Oroszország közötti háború mögött.

Könyvcsomag-ajánló: Titkos Elit “Extra”

A XX. századot és a jelenkorunkat meghatározó első világháború kitörésének és elhúzódásának hátterében olyan erők álltak, amelyek az emberi történelem legnagyobb bűntényét követték el. A Titkos Elit ma is létezik! Jelenkorunk megértéséhez Gerry Docherty és Jim Macgregor könyve nélkülözhetetlen forrás, a magyarországi vonatkozáshoz pedig kiváló kiegészítés Raffay Ernő: A Rothschildok Magyarországon c. könyve.

A könyvcsomag kedvezményesen elérhető a Kárpátia Stúdió online könyvesboltjában.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Három hónappal ezelőtt 7. utánnyomásban jelent meg Borvendég Zsuzsanna kultikus könyve, Az impexek kora. (Ennek hátteréről itt találnak további információkat.) Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez alig tart ki nyárig, mert az elmúlt hetekben - ahogy mi könyvkiadók szoktuk mondani - koppanásig kifogyott. Sőt, tegnapig több mint 200 előjegyzés érkezett az új, immár 8. utánnyomásra, amely megérkezett a nyomdából.

Borvendég Zsuzsanna Az impexek kora című könyve azért vált kultikus és rendkívül népszerű kötetté, mert alapjaiban rombolta le a Kádár-rendszerről alkotott addigi békés, “gulyáskommunista” képet, és dokumentáltan rávilágított az ország rendszerváltás előtti szisztematikus gazdasági kifosztására. A könyv megkerülhetetlen a jelenkorunk folyamatainak megismerése szempontjából.

A kötet a Kádár-korszak egy teljesen elhallgatott oldalát mutatja be. Rávilágít arra, hogy az állami külkereskedelmi vállalatok (az úgynevezett “impexek”, mint a Mineralimpex vagy a Metalimpex) nem pusztán kereskedelmet folytattak. Valójában a titkosszolgálatok, a pártelit és a nyugati pénzügyi körök összefonódásából létrejött hálózatként működtek.

A könyv kultikus jellegét adja a téma szinte krimiszerű, mégis valóságos jellege. Borvendég Zsuzsanna levéltári forrásokkal bizonyítja, hogy a szocialista gazdasági elit már a 70-es és 80-as években mesterien alkalmazta a nyugati strómancégeket, a titkos jutalékokat és az offshore-jellegű hálózatokat. Ezzel a “pénzszivattyúval” hatalmas vagyonokat vontak ki a magyar népgazdaságból, miközben az ország eladósodott. És az is tény, hogy Magyarország kifosztásában a kádári kommunisták szorosan együttműködtek az egykori németországi nácikkal.

A mű azért is vált a politikai és történelmi közbeszéd alapművévé, mert hidat képez a múlt és a jelen között. A szerző rámutat, hogy az impexek világában meggazdagodott, kiterjedt nyugati kapcsolatokkal rendelkező vörös menedzseri és titkosszolgálati elit átmentette a hatalmát és vagyonát a rendszerváltás utáni időszakra is, megalapozva a privatizációs sikereiket, sőt, a mai politikai szerepüket. A Borvendég Zsuzsanna által bemutatott struktúra nem maradt a múlté: kézzelfogható hidat képez a mai magyar gazdasági és politikai elithez.

Az új magyar Tisza-kormány egyik legbefolyásosabb személye, Kapitány István karrierje közvetlenül ahhoz a Kádár-korszakbeli hálózathoz köthető, amelyet Borvendég Zsuzsanna könyve feltár. Pályafutását a korszak egyik leghírhedtebb külkereskedelmi profilú vállalatánál, az Interagnál kezdte. Ez a cég tökéletes mintapéldája az Az impexek kora című kötetben bemutatott “pénzszivattyúnak” és hatalomátmentésnek.

Kapitány István (a Shell későbbi globális alelnöke, jelenlegi gazdasági és energetikai miniszter) karrierjét a kádári elit egyik legfontosabb káderképzőjében és pénzügyi csomópontjában kezdte: az Interagnál. A fedőcég ugródeszka Kapitány karrierjében. Az Interag a Kádár-rendszerben az állambiztonsághoz és a pártelithez szorosan kötődőtt külkereskedelmi vállalatként. Feladata a nyugati gazdasági kapcsolatok kiépítése és a devizaszerzés volt – sokszor homályos háttéralkuk és offshore-jellegű konstrukciók mentén.

A cég megnyertjei, a megnyertek cégei című másik alapműben tárta fel Borvendég Zsuzsanna azt, hogy az Interag volt a nyugati olajóriás, a Shell kizárólagos magyarországi képviselője a szocializmus alatt. Kapitány István ebből az impexes, zárt világból indulva, az Interag kötelékében került közvetlen kapcsolatba a Nyugattal, ami megalapozta későbbi nemzetközi csúcskarrierjét és mai kormányzati szerepét.

Borvendég Zsuzsanna kötete pontosan azt a mechanizmust ismerteti, amely lehetővé tette az Interaghoz hasonló “impexek” szereplőinek, hogy a diktatúra alatt ellopott állami vagyont, kapcsolati tőkét és gazdasági rutint átmentsék, majd a rendszerváltás után csúcsmenedzserként vagy politikai döntéshozóként pozicionálják magukat.

Borvendég Zsuzsanna könyve tudományos kutatómunkán alapul, ám a kötet kerüli a száraz szakzsargont. A Kelet és Nyugat közötti cinikus, filmbe illő együttműködést, a kémjátszmákat és a milliárdos csalásokat lebilincselő, szinte tényfeltáró újságírói stílusban tárja az olvasó elé.

A cikk videós változatban is meghallgatható:

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Könyvcsomag-ajánló: Tanácsköztársaság haladóknak

Meg lehet-e érteni egy történelmi kataklizmát pusztán egyetlen könyvből? A Tanácsköztársaság “haladó” könyvcsomag éppen erre ad határozott választ: nem. Ez a 12 kötetből álló gyűjtemény különböző nézőpontokból, naplókból, visszaemlékezésekből és elemzésekből rajzolja meg az 1918–1920 közötti időszak sokrétegű valóságát.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

A 1920-as évek végén a nyugati sajtóban egyre több hír jelent meg a Szovjetunió embertelen kényszermunkatáborairól és a politikai foglyok kínzásáról. Ezért Sztálinnak égető szüksége volt egy tekintélyes figurára, aki tisztára mossa a rendszert. Makszim Gorkijt kérték fel, hogy látogasson el a Fehér-tengeren található Szolovki-szigetekre (amely a későbbi Gulag-rendszer prototípusa volt), és mutassa be a világnak, hogy ott nem “kínzás”, hanem a bűnözők “átnevelése” és “hasznos munkára szoktatása” zajlik.

A tábor vezetése hetekig készült Gorkij fogadására. Valóságos Patyomkin-falut húztak fel. A raboknak tiszta ruhát adtak, a legsötétebb zárkákat és kínzókamrákat eltitkolták vagy átalakították, a tábori kórházat és az olvasótermeket berendezték, hogy egy modern szanatórium látszatát keltsék.

Amikor Gorkij belépett a tábor olvasótermébe, azt látta, hogy a rabok fegyelmezetten ülnek, és a hivatalos pártlapot, a Pravdát olvassák.

A foglyok azonban - kétségbeesett és életveszélyes próbálkozásként, hogy kijátsszák az őröket és jelezzenek az írónak - mindannyian fejjel lefelé, fordítva tartották a Pravdát. Ezzel akarták szavak nélkül Gorkij tudtára adni: az egész jelenet egy megrendezett komédia, hazugság. Sokan közülük írástudatlan köztörvényesek vagy megfélemlített politikai elítéltek voltak, akik normál esetben sem olvasnának újságot. A történelmi visszaemlékezések (például Alekszandr Szolzsenyicin A Gulag szigetvilág című műve) szerint Gorkij odalépett az egyik rabhoz, és szó nélkül megfordította a kezében az újságot, jelezve, hogy észrevette a jelzést.

Ugyanezen a látogatáson egy tizennégy éves kisfiú, Cselendzsin, megtörve a csendet, négyszemközt részletesen elmesélte Gorkijnak a táborban zajló valódi borzalmakat, az éheztetést, a veréseket és a gyilkosságokat. Gorkij állítólag könnyekkel a szemében jött ki a szobából, ám mivel egy jellemtelen, gerinctelen alak volt, miután elhagyta a szigeteket, egy hosszú, dicsérő cikksorozatot írt, amelyben az egekig magasztalta a Szolovki tábort mint a humanizmus mintaképét. A tragédia betetőzéseként, miután Gorkij hajója elment, a tábor vezetése azonnal megtorolta a lázadási kísérleteket, és a Gorkijnak beszélő kisfiút agyonlőtték.

...

2020 júniusában a Fehér Ház melletti Szent János-templom előtt jelentős esemény történt. Donald Trump elnök fotózásra vonult át a templomhoz. Amikor odaért, megállt a kamerák előtt, és felemelt egy Bibliát. A jelenet azonnal bejárta a világot. Nem amiatt, mert egy akkori tömeggyilkos pózolt a kereszténység jelképével, hanem mert a fotók életszerűtlenek voltak. Trump úgy vette kézbe a Bibliát, mintha egy eladandó árucikket vagy egy idegen tárgyat mutatna be a tévéshopban. Amikor a riporterek megkérdezték tőle, hogy “Az Ön Bibliája?”, csak annyit válaszolt: “Ez egy Biblia.” Arra a kérdésre, hogy van-e kedvenc passzusa belőle, egyet sem tudott megnevezni.

A lényeg, hogy a könyv, amellyel a ripacs Trump pózolt, nem a tudás vagy a hit eszköze volt, hanem egy vizuális kellék a konzervatív szavazóbázis megnyerésére. Mindeközben egész akkori elnöki ciklusa nem volt más, mint az erőszakra épülő terrorállam, az USA fegyveres hatalmának kiterjesztése, pont annak a folytatása, amit ma is tesz, vagyis Trump élete, tevékenysége teljesen ellentétes volt a könyv üzenetével.

Gorkij és Trump története között majd száz évnyi különbség van. Teljesen más körülmények hozták létre a helyzetet, de mégis van bennük egy közös szál: mindkét eset a kirakatpolitikáról (propagandáról) szól, ahol a könyv (legyen az a pártlap, a Pravda vagy a szent könyv, a Biblia) elveszíti eredeti funkcióját. Nem azért van ott, hogy olvassák, tanuljanak belőle. Ahogy a Gulag analfabéta vagy megfélemlített rabjai sosem olvasták a Pravdát a mindennapokban, úgy a modern, populista politikusnak sincs valódi, organikus kapcsolata a kezébe nyomott könyvvel, a Bibliával pedig főleg nem.

Mind az újság, mint a Biblia csupán egy díszlet kelléke. A legnagyobb különbség a tragikum és a komédia között van: 1929-ben a rabok az életüket kockáztatták a fordított újsággal, hogy megmutassák az igazságot a hazugság gyárában. Ezzel szemben a modern, pózoló politikus a saját hiteltelenségével, a könyv kényelmetlen, merev szorongatásával saját magát leplezi le, megmutatva a választóknak, hogy a tartalom egyáltalán nem érdekli, csak a díszlet.

Sőt, általánosságban is kijelenthető, hogy egy fotón a politikus és egy könyv az ellentét szimbóluma. A mai politikus ugyanis nem olvas könyvet. Van kivétel, de ez a szám olyan kicsi, amit el se tudnak képzelni. A politikusnak sem ideje, sem kedve, sem igénye nincs rá. Sőt, nemhogy igénye nincs rá, hanem szó szerint megvet mindenkit, aki könyvet olvas. Az ilyen embert a politikus hülyének nézi, zárt körben pedig azzal dicsekszik a talpnyalóinak, hogy évek óta nem vett kézbe semmilyen könyvet. Ez csak pusztán haszontalan időtöltés. Sőt, azt se tudja, hogyan kell egy könyvet kézbe venni. Vagyis a politikus pont olyan, mint a választóinak döntő része, akik nem is igénylik, hogy az őket képviselő vezetőnek bármilyen műveltsége legyen. Mert hát mire való az?

Magyar Péter újdonsült miniszterelnöknek sincs sok köze a könyvolvasáshoz. Magyar Péter és a könyvolvasás olyan jelenség, mintha egy UFO ökörrel szántana. Néznénk nagy szemekkel a még nagyobb szemű, alig egy méteres komát és vakargatnánk a fejünket, hogy mit akar ez jelenteni? Tán majd búzát akar termeszteni az a zöld lény, hogy abból kenyeret süssön magának? Vagy mi a fenéért fogja oly bőszen az eke szarvát és kullog a marhák után?

Hogy aztán valójában UFÓ-k léteznek-e vagy nem, azt most hagyjuk, a lényeg, hogy nemrég a Balaton környékén mint egy csészealj, úgy szállt le egy könyv Magyar Péter kezébe. Ezt nem mástól, mint Magyar Pétertől tudtuk meg a minap, amikor büszkén közöltette magáról, hogy könyvet olvas. És Magyar Péter úgy tartotta azt a böhöm nagy könyvet, mint a már megismert UFÓ-koma az eke szarvát az ökrök után. Nem sok gyakorlattal...

Szóval természetellenes állapot, mert aki egynél többször könyv olvasással próbálkozott, az ilyen természetellenes fogással biztosan nem veszi Gutenberg nagy találmányát a kezébe. A legedzettebb szkander bajnok csuklója is igen hamar feladná, ha egy ilyen vaskos könyvvel próbálna szellemi vetélkedést folytatni. Szóval Magyar Péter pont úgy tartotta azt a könyvet, mintha egy téglát méregetne a Balaton közepén, azzal a céllal, hogy eldöntse, jó hidat lehet-e abból építeni Tihany és Siófok között. És hát láthatják a magabiztos az arckifejezésén, hogy jó lesz az a tégla, aztán bedobta a vízbe.

Magyar Péter könyvfotója korunk politikusi tablóképe. Mindenki megnyugodhat, őfelsége könyvet vett a kezébe. De a ripacs pózólásnál is nagyobb jelentősége van annak, hogy mit. A címe: A Churchill tényező. Boris Johnson korábbi brit miniszterelnök által írt szubjektív hangvételű életrajzi és politikai esszékötet Winston Churchillről. A könyv arra a központi kérdésre keresi a választ, hogy mi tesz egyetlen embert képessé arra, hogy gyökeresen megváltoztassa és formálja a történelmet.

Csodálatos történet, hasonlatos a víziló víziójához, aki azt hiszi, hogy uralja a folyamot, amelyben lebeg. Csak hát Magyar Péter, aki azt gondolja, hogy formálja a történelmet, honnan is tudná, hogy csak lebeg benne, ahogy Churchill és Boris Johnson is.

Churchill és Boris Johnson “könyvtársaságában” Magyar Péter két olyan pszichopatát állít önmaga elé példaképnek, akik nem egyszerűen a Titkos Elit ügynökei, hanem a mindenkori világtörténelem legnagyobb tömeggyilkosai. Churchill emblematikus példaképe volt azoknak a szabadkőműveseknek, akiknek a történelmét Raffay Ernő megrajzolta a Szabadkőművesek köztársaságai című könyvben. Igen, ők készítették elő szabadkőműves szellemben a keresztény alapokon nyugvó európai kultúra és államrend elpusztítását. Ennek egyik állomása az első világháború szándékos kirobbantása.

Churchill nemcsak ebben játszott főszerepet, hanem abban is, hogy Gallipoli ostrománál saját honfitársait vitette vágóhídra. Több mint 100.000 brit katonát gyilkoltatott le, és nem tévedésből, ahogy a fősodratú történelemtudomány állítja, hanem ahogy A Titkos Elit az első világháborúban című könyv bebizonyítja: szándékosan. Churchill az egyik elsőszámú felelőse a második világháború kirobbantásának, aki a végén fontos szerepet játszott abban is, hogy Magyarország is a szovjet érdekszférába kerüljön az újabb országcsonkítás keretében. És hát Churchill volt az, aki a Titkos Elit megbízásából elkezdte felépíteni az Európai Egyesült Államokat, azt a totális szörnyet, amelyet ma Európai Uniónak nevezünk.

Boris Johnsonról pedig közismert, hogy fő felelőse az ukrajnai háborúnak, az utolsó pillanatban brit kormányfőként a Titkos Elit megbízásából ő akadályozta meg a békekötést, amely olyan háborút eredményezett, amely sok millió ember halálát okozta. Boris Johnson fiatal korában is számtalanszor tanúsított pszichopata viselkedést. A titkos Bullingdon Club tagjaként féktelen orgiák kísérték az egyetemi éveit, amelyek során eszméletlenre itták magukat és rommá törték a helyiségek berendezéseit. Hogy mi jellemezte őt? Az egyik személyes ismerőse így emlékezett rá vissza: “az arrogancia, sznobizmus és ostobaság valóban szégyenletes példája.”

És ha már a könyvnél tartunk, lássunk egy kis könyvtörténelmet is. Boris Johnson kötete 2014. október 23-án jelent meg Nagy-Britanniában. Néhány hónappal később egy másik könyv is megjelent Nagy-Britanniában, amely Churchill valódi szerepét és megbízóinak kilétét tárta fel: igen, a Magyarországon nagy sikert elért A Titkos Elit könyvsorozat első kötetéről van szó.

Mennyire jellemző, hogy amikor könyvet kellett választani a magyar piacra ebben a témakörben, akkor az Akadémiai Kiadó nem Jim Macgregor és Gerry Docherty kiváló feltárását, A Titkos Elitet választotta, hanem a hazugságot propagáló Boris Johnson könyvét. És az is természetes, hogy Magyar Péter nem A Titkos Elitet olvassa, népszerűsiti, mert fogalma sincs róla, hogy van ilyen könyv. De ha lenne, borítékolható, hogy a hazugság mellett döntene. Mert ma a hazugság az egyetlen kifizetődő szerepkör.

Amíg a kutyák ugatnak, az igazságfeltáró karavánunk tovább halad. Hamarosan megjelenik A Titkos Elit harmadik kötete, amelyből összeáll a nagy tabló: a sztálini terrort, az embertelen kommunizmust, a náci népirtást, a fasizmus embertelenségét és a jelenkori cionista terrort ugyanaz a rendszer hozta létre, amely Sztálin, Hitler, Churchill, Trump bábjain keresztül lassan araszolva halad a világkormány céljai felé. Ebben a projektben biztosan akad egy kis mellékszerep Magyar Péter számára is. Ehhez még könyvet sem kell olvasnia, elég, ha tartja.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Elég időigényes munka a világ országaiban felkutatni, hogy milyen oltási protokollok vannak. Eddig nagyjából 60 országnál tartok, bőven van még hátra, és ha összeáll a kép, meg fogom Önökkel ismertetni az eredményeket. Annyit elmondhatok, hogy ilyen oltási terrorral, mint ami Magyarországon van, sehol nem találkoztam.

Nálunk mindenki azt gondolja, hogy az a normális, ami van, de ha összehasonlítjuk a helyzetünket csak az Európia Unió országaival, amelynek kétharmadában semmilyen kötelező oltás nincsen, (és ahol van, a legtöbb helyen sokkal kevesebb, mint itt), akkor nem jöhetünk rá másra, mint arra, hogy ami Magyarországon üzemel, az a nem normális állapot. És mindez úgy uralkodott el rajtunk, hogy semmilyen törvényi feltétel nem adott hozzá. Magyarországon ugyanis törvényi értelemben nincs kötelező oltás! De akkor miért van, ha nincs?

Hölgyeim és Uraim! Egy bonyolult jogi ügy kibontásához szeretnék hozzákezdeni. Ezt nem lehet kikerülni, és azért kell megérteniük, mert ez az egyik tartófala az oltásvallást imádók katedrálisának. Egy olyan dogmáról van szó, amely elhitette magáról, hogy a jog által megállapított igazság. És hogy mennyire abszurd és beteg a rendszer, azt nemsokára látni fogják. Figyeljenek jól!

Tehát, amikor az orvos elé kerül egy gyerek oltás miatt, a doktor három dolgot tehet:

• ha szerinte minden rendben van, beoltja a gyereket;

• ha szerinte később minden rendben lesz, de az adott pillanatban a gyerek nem oltható, (pl. más betegség miatt) akkor halasztja az oltást;

• ha szerinte az oltás a gyerek egészségét vagy a meglévő betegségét károsan befolyásolná, a mentességhez szakvéleményt ad.

Ismételjük el: a törvény három lehetőséget ad az orvosnak: olt, halaszt vagy szakvéleményt ad mentességhez.

Az eljárásban a szakvéleménynek két módja van:

• saját maga kezdeményezi a mentesítést a hatóságnál,

vagy

• a szülőnek odaadja a szakvéleményt, hogy a gyerek nem oltható.

Figyeljenek jól: az orvosnak az Eütv. 58. § (3) bekezdése alapján, ha az oltás várhatóan károsan befolyásolja a gyermek egészségét, akkor vagy halasztania kell, vagy a mentességhez szakvéleményt KELL adnia, és saját maga is kezdeményezheti az oltás alóli mentesítési eljárást, illetve a szülőnek oda kell adnia a szakvéleményt. Nincs olyan jogszabály, ami kimondaná, hogy az orvosnak KÖTELEZŐ oltani. Jól jegyezzék meg, egyszerűen nincs ilyen törvény!!!

Lapozzuk csak fel a törvényt, itt megtalálják.

De kifotóztam Önöknek az adott részt.

Tehát ez az 58. § (1) bekezdés:

“A kezelőorvos a kötelező védőoltás elhalasztásáról DÖNT, ha
a) a védőoltásban részesítés a beteg egészségi állapota miatt nem lehetséges, VAGY a védőoltás a beteg egészségét vagy meglévő betegségét várhatóan károsan befolyásolná ÉS

b) a védőoltás beadásához fűződő közegészségügyi érdeket nem veszélyeztető időn belül az a) pont szerinti körülmény olyan változása várható, amely a beteg védőoltásban részesítését lehetővé teheti.”

Ez pedig a 3. bekezdés:

“A kezelőorvos, a beteg vagy a beteg törvényes képviselője a beteg lakóhelye szerint illetékes egészségügyi államigazgatási szervnél kérelmezheti a védőoltás alóli mentesítést, ha
a) a védőoltásban részesítés a beteg egészségi állapota miatt nem lehetséges, VAGY a védőoltás a beteg egészségét vagy meglévő betegségét várhatóan károsan befolyásolná, ÉS

b) az a) pont szerinti körülmény változása belátható időn belül nem várható.”

Itt álljunk meg egy pillanatra.

Ez a a törvényszöveg kulcsmomentuma az oltási dogmának. Elmagyarázom, hogy miért.

Ha Önök úgy döntenének, hogy beiratkoznak bármelyik egyetem jogi karára, hogy elsajátítsák a szükséges szakmai ismereteket, minden bizonnyal már az első évben (de a másodikban biztosan) találkoznának a jogértelmezési kérdésekkel, akár jogelméleti tárgyból.

Egykoron ezt tettem én is, és utólag nem tudok eléggé hálás lenni korábbi tanáraimnak, akik kíméletlenül többször is megbuktattak jogelméletből, egészen addig, amíg, nem megtanultam, hanem fel nem fogtam, mi a lényeg. És enélkül soha nem értettem volna meg a gyerekoltási terror logikáját.

Tehát: egy törvénynek nem mindig a szabályozás a célja, hogy mit tehetünk, mit nem. A törvény nemcsak jogokat és kötelezettségeket biztosít, hanem egy formalizmuson keresztül jogot ad. Jegyezzék meg jól, elmondom még egyszer: a törvény egy formalizmuson keresztül ad jogot, ezt pedig úgy hívják, hogy a joghatás kiváltása.

Egyszerűen nincs jobb példa a joghatás kiváltásának a feltételére az Egészségügyi törvény már idézett bekezdéseinél. És az egyetemen az oktató elmagyarázná, hogy miért. Felhívná az Önök tisztelt figyelmét az előbbiekben már megismert, a törvényszövegben szereplő VAGY szóra, amit én is külön kiemeltem.

Elmondaná, hogy ez a példa az úgynevezett vagylagos feltételre, jogi szaknyelven – és Önöknek ezt javasolná megjegyzésre - az alternatív vagy diszjunktív feltételre. Jegyezzék meg jól: alternatív és diszjunktív. És figyeljenek! A jogértelmezésben ez azt jelenti, hogy több felsorolt körülmény közül elegendő csupán az egyiknek teljesülnie ahhoz, hogy a kívánt joghatás vagy eredmény beálljon, jelen esetben az oltási mentesítés.

Tehát akkor jár a mentesítés, ha az oltás a gyerek egészségét károsan befolyásolná (ezért jár egészségesnek IS) VAGY ha a meglévő betegségére károsan hatna. (Ez vonatkozik a beteg gyerekre).

Jól jegyezzék meg, ezekből elég egy feltételnek teljesülnie!

Az oktató tovább folytatná a magyarázatot, és különösen ajánlaná, hogy jól figyeljenek:

Az ÉS kötőszó jelzi a konjunktív feltételt. Ez olyan követelmények összességét jelenti, amelyeknek együttesen, egyszerre kell teljesülniük egy adott eredmény vagy joghatás beálltához.

Tehát egyszerű logika az egész:

ha az a.) pontból egyik teljesül, a b.) pontnak mindenképp azzal együtt meg kell valósulnia.

Ha ez megvan, joghatást vált ki, azaz oltási mentességet. (!!!)

És jaj lenne Önöknek a vizsgán, ha nem így vezetnék le a joghatást kiváltó diszjunktív és konjunktív feltételeket.

Tehát az esetünknél maradva a törvény szövege alapján:

A pont:

A beteg egészségét károsan befolyásolná.

B. pont:

Ennek a körülménynek a változása nem várható.

Lefordítva a mai helyzetre: az új kutatások alapján egy orvos támadhatatlan szakmai érvekkel tudja levezetni, hogy az oltásban lévő vegyületek a gyerek egészségét károsan befolyásolnák, és amíg ezek az anyagok az oltásban vannak, a körülmények változása nem várható, így az oltási mentesség automatikusan megadható a törvény alapján, amely teljeskörű felhatalmazást ad erre az orvosnak.

Tehát: ha egy orvos, aki eleget tesz a korábbi részekben bemutatott munkavállalói kötelezettségének, azaz továbbképzi magát a szakterületén, ez alapján tudomást szerez egy-egy vakcina súlyos mellékhatásairól, összetételéről, a benne található szennyeződésekről, pl: proteobaktériumok, orsóférgek, 10 egyéb különböző vírus, bakteriális vagy bakteriofág vírusok, számos rákos megbetegedést okozó retrovírus, beleértve az endogén humán és madár retrovírusokat, a madárvírusokat, a humán immunhiányos és a majmok immunhiányos vírusát, HIV és a SIV vírustöredékeit, a murin vírust, a lovak fertőző vérszegénységi vírusát, a lym- 362 phoproliferatív betegség vírusát, a Rous szarkóma vírust, az alfaendornavírust, a hepatitis B vírust és az élesztővírust stb...stb. (lásd. pl. Judy Mikovits: A korrupció pestise c. könyvének tudományos kutatásait.)

Majd ezek alapján szakmailag úgy ítéli meg, hogy az oltásban lévő anyagok “a beteg egészségét vagy meglévő betegségét várhatóan károsan befolyásolná”, akkor az orvosnak nincs mérlegelési lehetősége, hiszen a törvény alapján idézem: “a kötelező védőoltás elhalasztásáról DÖNT”.

Értik? És most a tisztelt orvosokhoz fordulok: felfogták, hogy maga a törvény kötelezi Önöket arra, hogy halasszák el az oltást, vagy adjanak mentességet? Tisztelt orvosok, értik? A törvény alapján Önök egyszerűen nem választhatnak más utat. Mert ha más utat választanak, akkor Önök szembemennek a magyar jogszabályokkal.

Tisztelt oltóorvosok, gyerekorvosok, felfogták, hogy ez mit jelent? Felfogták, hogy Önök önálló egyéniségek, és nem úgy, mint a Brian élete című filmben?!

Önök önállóan kezdeményezhetnek, döntéseket hozhatnak az oltási ügyekben is, mert a törvény erre kötelezi Önöket, nem arra, hogy gondolkodás nélkül végrehajtsanak olyan tevékenységet, amelynek súlyos következménye is lehet.

És Önöknek plusz védelmük is van, ugyanis az Egészségügyi és a Munkajogi törvény alapján egy orvost egyetlen felettese sem utasíthat olyan beavatkozásra, amely szakmailag indokolatlan vagy káros lehet a betegre nézve.

Sakk! Matt!

Leegyszerűsítve és összefoglalva: ha egy gyerekorvos vagy az oltásban közreműködő egészségügyi alkalmazott új tudással fejlesztené a szakterületét az oltások terén, és tudomást szerezne egy vakcina veszélyességéről, ezzel nemcsak felelősséget, hanem törvényi jelentési kötelezettséget is teremtene a maga számára.

Csakhogy ezzel felhívná magára a figyelmet, mint oltásvallási eretnek, és számtalan negatív következménynek tenné ki magát. Így jobb, ha nem tud semmiről, mert akkor se felelősség, se kötelezettség nem hárul rá, és nem leselkedik veszély a munkájára. Sőt ez az egyetlen terület az egészségügyben, ahol nem várják el tőle a szakmai fejlődést. Sőt a legkellemesebb állapot, ha hisz az oltásban, mint egy vallásban.

Mivel nem tud semmiről, vagy hisz benne, így nyugodtan olthatja a gyerekeket tovább, mert ha tudná mit tesz, akkor törvényi kötelezettsége lenne visszautasítani. Viszont az érintett magyar orvosok szinte mindegyike gyáva, sunyi, csak a saját kényelmét előtérbe helyező oltásipari végrehajtó. Egy részük pedig annyira belejött az oltásipar vallásának szolgálatába, hogy középkori inkvíziciós megfélemlítési logikával terjeszti azt. Talán a leghibbantabb példa erre Novák Előd, a Mi Hazánk politikusának a testvére: Novák Hunor gyerekorvos.

Ez az oltásvallás pszichopatológiája! Az oltásban résztvevő orvosok döntő többsége egy galád hittel nyugtatja meg a saját lelkiismeretét. Azzal, hogy nem tehetnek semmit, rájuk nézve kötelezettségeket ír elő a törvény a visszás esetekre is.

Ha ennek a filmes bűntény változatában nyomozást folytatna egy mai Columbo, ezzel zárná le ezt a jelenetet:

Csakhogy ez a kötelezettség nem az oltás beadása, hanem az oltás elutasítása.

Könyvajánló: A korrupció pestise

Dr. Judy Mikovits, az egyesült államokbeli Nemzeti Rákkutató Intézet vezető kutatóorvosa, valamint a Whittemore-Peterson Intézet kutatási igazgatója volt. Könyvében az oltásfejlesztések során eltitkolt információkba avatja be az olvasót az emberek egészségére rendkívül veszélyes összetevőkkel kapcsolatban.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Le Bon megmutatja, hogyan válik az ember tömeggé. Bernays feltárja, miként lehet ezt a tömeget irányítani. Bakos Zoltán a média valóságformáló erejét elemzi, Borvendég Zsuzsanna pedig a Kádár-rendszer titkos hálózataiba vezet be. Mattias Desmet arra figyelmeztet, hogyan épül ki a modern totalitarizmus a félelemre és a pszichológiai manipulációra alapozva, míg Judy Mikovits könyve a tudomány és a hatalom összefonódásának sötét oldalát tárja fel. Szakács Árpád pedig korunk eltitkolt történetein keresztül mutatja meg a jelen propaganda-gépezetét.

Könyvajánló: Oltani vagy nem oltani? Beszéljen a tudomány!

Magyar nyelven is megjelent Robert Kennedy Jr. ügyvéd, és Brian Hooker biokémikus könyve, melyben az oltott és oltatlan gyerekek fejlődését, és krónikus betegségeit hasonlítják össze. A könyvből kiderül, hogy az oltatlan gyermekek sokkal egészségesebbek, mint az oltottak.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Emlékeznek még, mire hívtam fel a figyelmet az előző részben? Elmondom ismét: a nagyközönség számára közismert, hogy az Egészségügyi és a Munkajogi törvény alapján egy orvost egyetlen felettese sem utasíthat olyan beavatkozásra, amely szakmailag indokolatlan vagy bizonyíthatóan káros lehet a betegre nézve. Viszont van egy kivétel, amikor az orvosnak törvényi kötelezettsége más testi épségét, egészségét veszélyeztetni. Igen, a gyerekoltások. Ezeket a mondatokat ne magolják be. Nemsokára meglátják, hogy miért. Csak tudjanak róla!

Mélyedjünk el benne, lássuk, hogyan néz ki ennek a rendszernek a pszichopatalógiája.
Kezdjük a végrehajtóval: magával az orvossal.

Amikor egy orvos kikerül az egyetemről és ténylegesen elkezdi az úgynevezett “gyógyító” tevékenységét – és most szűkítsük ezt le ezt általánosságban magukra a gyermekorvosokra – szó szerint a leghalványabb fogalma sincs arról, hogy mi a virológia, a járványtan, és mit kell tudni általában a vakcinákról. Most nagyon eltérnék a lényegtől, ha ezt itt kifejteném, hogy miért, de később egy külön fejezetben elmondom. Visszatérve: nagyjából annyit konyítanak az oltásokhoz, mint egy bekötött szemű ember, aki 20 méterről próbálja eltalálni a darts nagyságú vírustáblát egy disznóölő késsel úgy, hogy még azt sem tudja, merre van a cél.

Viszont ez egy olyan “játék”, ahol nem is várja el tőle a munkáltató, hogy betaláljon, hanem csak dobni kell. Kényelmes helyzet, mert a legbénább dobás is pontot ér, jelen esetben pénzt. (Később bemutatom, hogy néz ki ez a gyakorlatban)

Annak sincs jelentősége, hogy kit talál el a veszélyes pengével, hiszen neki a dobálás a munkája. A kötelező protokoll (szakmai szabályok) szerint egyik kés röpül a másik után, néha beleáll valakibe vagy valamibe, de teljesen mindegy, hogy mibe, mert az oltóorvos nem látja és nem hallja tetteinek a következményeit. Miközben dobál, azt hiszi jót tesz, mert a gyerekekre leselkedő pusztító vírusok ellen harcol. Mert ezt tanulta, ezt verték a fejébe.

Kedves Olvasó! Ha Ön munkavállaló, vagy korábban az volt, saját tapasztalatból tudja, hogy elvárták Öntől, hogy a területéhez kapcsolódó legfontosabb újításokat, innovációkat, a hatékonyságot javító technológiákat, új kutatási eredményeket ne csak ismerje, hanem alkalmazza is az elavult gyakorlat helyett. Az iskola, az egyetem után egy munkavállaló nem áll le a tanulásban, folyamatosan fejleszti magát. Ez egy munkavállalónak nemcsak lelkiismereti kérdés, nem szimpla elvárás a munkáltató részéről, hanem maga a Munka törvénykönyve is megköveteli. A munkavállaló köteles a munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal végezni. Ha például egy mérnöki területen a technológiai fejlődés alapjaiban változtatja meg a munkavégzés módját, az “elvárható szakértelem” szintje is emelkedik. Bár a Munka törvénykönyve nem nevesíti külön az “innovációk követését”, a joggyakorlat, a bírósági ítélkezés szerint a munkavállalótól elvárható, hogy szinten tartsa és frissítse azt a tudást, amely szükséges a feladatainak a hatékony elvégzéséhez.

Ha van terület, amelyben fénysebességű a változás és a fejlődés, az maga az orvostudomány. Bámulatba ejtő módszerek kápráztatják el a nagyvilágot évről évre. Olyan műtéti beavatkozások válnak napi rutinná, amelyeket 5-10 évvel ezelőtt el sem tudtunk képzelni, az érsebészet, az idegsebészet szinte csodaszámba menő eseteket produkál. A változásokkal egyetemben pedig sorra kerülnek ki a forgalomból az elavult technológiák.

És ezzel párhuzamosan korábban tudományos módszerekkel biztonságosnak és hatékonynak bizonyított gyógyszerek tömegéről derül ki, hogy súlyos mellékhatásokkal bírnak. Gondoljanak csak a Paracetamolra! Évtizedekig ezt tartották a legbiztonságosabb fájdalomcsillapítónak, és hosszú idő után derült ki, hogy könnyű túladagolni és mások mellett súlyos májkárosodást okozhat. Talán sokan emlékeznek a Vioxx “gyomorbarát’ fájdalomcsillapítóra, hosszú időn keresztül az orvosok nagy része tűzbe tette volna a kezét érte, mert úgy tudta, biztonságos, aztán kiderült, hogy jelentősen növeli a szívinfarktus és a stroke kockázatát. Az USA-ban több tízezer ember halt meg a szer mellékhatásától, hosszú évek pereskedését követően összesen 6,6 milliárd USD kártérítést kellett a Merck gyógyszergyárnak fizetnie. Zárójelben jegyezném meg, hogy amíg a Vioxx forgalomban volt 1999 és 2004 között, ennek a kárösszegnek a többszörösét kereste meg a gyártó, szóval még így is megérte nekik. Nem sorolom a többi esetet, könyvtárnyi szakirodalma van a hasonló ügyeknek. A lényeg, a szó szerinti forradalmi változások napról napra alakítják át az egészségügyet, a fejlődéssel lépést tartani nemcsak elvárás az orvosok felé, hanem kötelességük is.

Csak egy kivétel van, amely gyengíti a szabályt. Gondolom kitalálták: a gyerekoltások. Ebben az esetben kifejezetten nem várja el a munkáltató a szakmai fejlődést. Sőt, mint a későbbiekben látni fogják, nem is ajánlatos ezen a téren fejlődni. Az az orvos, aki kutakodni kezd a gyerekoltások terén, a legszörnyűbb átkot szabadítja magára.

Gondolkozzanak el ezen: létezik az, hogy az egészségügy minden területén módosul a korábban biztonságosnak hitt terápia, gyógyszer, csak egy kivétel van, a gyerekoltások világa? Létezhet az, hogy soha egyetlen vakcináról sem derül ki, hogy veszélyes, vagy az, hogy értelmetlen a beadása? Sőt újabbak és újabbak jelennek meg. A kötelezők mellett a félrevezetett szülők akár tucatnyi választható vakcinával is leoltatják a gyerekeiket, így nem ritka a 60-70 oltás sem. Mindeközben orvosszakmai tanulmányok könyvtárnyi terjedelemben erősítik meg, hogy ez a mérhetetlen oltási őrület mennyire veszélyezteti a gyerekek egészségét. Kutatások özönét gyűjtötték össze a magyarul megjelent Oltani vagy nem oltani című könyvben. Mindegyik azt támasztotta alá, hogy az oltatlan gyerekek sokkal egészségesebbek, mint az oltottak.

Magyarországon minden oltóorvosnak lehetősége van arra, hogy megismerje azokat a kutatásokat, amelyek a tevékenyégének lehetséges következményeit tárják fel. Csakhogy ezekkel nem akar megismerkedni senki. A gyermekoltások területén szinte mindenki megmarad az egyetemi tananyagnál, a már említett késdobálós vírusvadászatnál.

Ugyanis, ha egy oltóorvos elkezdi képezni magát az oltásokkal kapcsolatban, és rájön arra, hogy azok milyen veszélyeket jelentenek a gyerekekre nézve, önmagát egy olyan satuba dugja bele, amelynek a szorításából nem lehet szabadulni.

Ha az orvos “új kutatások” alapján általánosságban tartja veszélyesnek a kötelező oltást, de a jogszabály (rendelet) azt továbbra is előírja, akkor hatósági bejelentési kötelezettsége van a népegészségügyi szerv felé.

Ilyet Magyarországon tudomásom szerint eddig senki sem tett az elmúlt évtizedekben. Ha valaki bizonyítható módon tud ilyen esetről, kérem jelezze és javítani fogom a cikket. De ha akad is 1-2 eset, azt biztosra vehetjük, hogy az oltóorvosok 99.99%-a behódol a tudatlanság dogmatikus és fundamentalista formáinak, és hallgat.

És most különösen figyeljenek, megmutatom, hogyan néz ki ez a satu: ha egy orvos új ismereteket szerez az oltásipari visszásságokról, azzal önmagára nézve egyben kötelezettséget teremt. Ha ugyanis tudomása van valamiről, ami másnak árt, akkor törvényi kötelezettség terheli, hogy a hatósági rendszeren belül fellépjen az oltóanyag ellen.

Viszont, ha ezt megteszi, olyan inkvizíciós eljárásnak teszi ki magát a fundamentalista oltásiparral szemben, mint oly sokan a középkorban, amikor szembementek a dogmatikus eszmékkel... Egyiknek sem volt jó vége. Szörnyű erőket szabadít magára, ugyanis az oltás szekta nem tűr meg a saját berkeiben semmilyen elhajlást. Az oltás egy olyan hittétel, amely megkérdőjelezhetetlen. Elsősorban hinni kell benne. Aki nem hísz, az elkárhozik.

A lényeg: etikailag rendkívül feszült helyzetbe kerül az orvos. Egyrészt súlyos lelkiismereti terhet vesz magára a további oltások tekintetében, másrészt fekete bárány lesz a szakmáján belül.

És most megint kiemelten figyeljenek, mert az összes nagybetűs szakembertől ezt fogják hallani:

Amikor az orvos „általánosságban” tart veszélyesnek egy oltóanyagot (pl. egy új tanulmány szerint annak mellékhatásai gyakoribbak, vagy súlyosabbak, mint hitték), de a konkrét gyereknél nincs egyedi ellenjavallat, akkor az orvos nem dönthet önhatalmúlag a törvény ellenében. Amíg ez a jogszabály hatályos, az orvosnak be kell tartania, különben munkajogi kötelezettségszegést követ el, mert szabotálja az oltást, ami szolgálati kötelezettségszegésnek minősül, és hatósági eljárás (pl. kamarai etikai eljárás vagy praxisjog megvonása) indulhat ellene. Tehát itt tehetnénk hozza, hogy ilyenkor egy orvosnak törvényi kötelezettsége a gyerekek egészségét veszélyeztetni.

Hölgyeim és Uraim! Egyik állítás sem igaz!

Fogózkodjanak meg. Igyanak meg egy pohár vizet. Vegyenek mély levegőt. És jól jegyezzék meg:

Magyarországon törvényi értelemben nincs kötelező oltás! A következő részből megtudják, hogy miért.

Könyvajánló: A korrupció pestise

Dr. Judy Mikovits, az egyesült államokbeli Nemzeti Rákkutató Intézet vezető kutatóorvosa, valamint a Whittemore-Peterson Intézet kutatási igazgatója volt. Könyvében az oltásfejlesztések során eltitkolt információkba avatja be az olvasót az emberek egészségére rendkívül veszélyes összetevőkkel kapcsolatban.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Le Bon megmutatja, hogyan válik az ember tömeggé. Bernays feltárja, miként lehet ezt a tömeget irányítani. Bakos Zoltán a média valóságformáló erejét elemzi, Borvendég Zsuzsanna pedig a Kádár-rendszer titkos hálózataiba vezet be. Mattias Desmet arra figyelmeztet, hogyan épül ki a modern totalitarizmus a félelemre és a pszichológiai manipulációra alapozva, míg Judy Mikovits könyve a tudomány és a hatalom összefonódásának sötét oldalát tárja fel. Szakács Árpád pedig korunk eltitkolt történetein keresztül mutatja meg a jelen propaganda-gépezetét.

Könyvajánló: Oltani vagy nem oltani? Beszéljen a tudomány!

Magyar nyelven is megjelent Robert Kennedy Jr. ügyvéd, és Brian Hooker biokémikus könyve, melyben az oltott és oltatlan gyerekek fejlődését, és krónikus betegségeit hasonlítják össze. A könyvből kiderül, hogy az oltatlan gyermekek sokkal egészségesebbek, mint az oltottak.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

A hatalom természetéről sok mindent elárul, hogyan bánik azokkal az emberekkel, akiket eredetileg maga hívott el egy feladat végrehajtására. Mert egy intézmény valódi értékét nem akkor lehet lemérni, amikor hallgat, amikor alkalmazkodik, amikor díszletként szolgál egy politikai rendszer fenntartásához. Az igazi próba akkor következik be, amikor az intézmény vezetője komolyan veszi saját törvényi kötelezettségeit, és elhiszi, hogy a rá bízott feladat nem puszta formalitás.

Bíró Ferenc története ebből a szempontból jóval több egy személyes konfliktusnál. Nem egyszerűen egy állami vezető és a politikai hatalom közötti összecsapásról szól. Sokkal inkább arról a különös magyar valóságról, amelyben lassan már gyanússá válik az a szereplő, aki nem valamelyik politikai tábor megbízottjaként, hanem saját munkaköri leírása szerint kíván működni.

Az Integritás Hatóság létrehozása önmagában is különös történelmi pillanat terméke volt. Magyarország és az Európai Unió között évek óta húzódó bizalmi válság közepette hozták létre az intézményt, amelynek deklarált feladata a közpénzek felhasználásának ellenőrzése, a korrupciós kockázatok feltárása és az uniós források védelme lett. Már a létrejötte körül is ott lebegett a kérdés: valódi ellenőrző szerv születik-e, vagy csupán egy olyan konstrukció, amelynek elsődleges szerepe Brüsszel megnyugtatása?

Bíró Ferenc elmondása szerint ő az első lehetőségben hitt. Nem politikai küldetésként tekintett a feladatra, hanem szakmai kihívásként. A multinacionális vállalati világból érkezett vezető abban a meggyőződésben vállalta el a megbízatást, hogy a szabályoknak jelentőségük van, az ellenőrzésnek funkciója van, és a törvények nem csupán addig érvényesek, amíg nem sértenek politikai érdekeket. Már önmagában figyelemre méltó körülmény, hogy saját állítása szerint korábbi jövedelmének töredékéért vállalta a pozíciót. A mai magyar közéletben, ahol szinte minden döntés mögött valamilyen önérdeket vagy feltételezett politikai, esetleg gazdasági motivációt keresünk, ez a mozzanat különös jelentőséget kap.

A kijózanodás azonban gyorsan megérkezett.

Első brüsszeli tárgyalásain nem partnerként fogadták, hanem gyanúsítottként. Nem arra voltak kíváncsiak, hogyan kívánja felépíteni az új intézményt, hanem arra, hogy valóban független szereplő-e. A bizalmatlanság nem a személyének szólt, hanem annak az országnak, amelyet képviselt. Az Európai Bizottság tisztviselői mögött ott húzódott egy évtizedes tapasztalat: Magyarországról érkező intézményi garanciákat már nem hittek el pusztán azért, mert papírra voltak írva.

Ám miközben Brüsszelben Bíró Ferenc függetlenségét vonták kétségbe, idehaza másfajta gyanakvás fogadta. A magyar politikai rendszer ugyanis hosszú idő alatt hozzászokott ahhoz, hogy minden szereplőt valamelyik oldalhoz soroljon. Aki kritikát fogalmaz meg, azt azzal gyanúsítják, hogy ellenzéki érdekeket szolgál. Aki mindenre bólogat, az a hatalom emberének számít. A köztes tér lassan megszűnt létezni. Ebben a légkörben egy olyan intézményvezető, aki sem politikai zászlót, sem ideológiai identitást nem kíván magára aggatni, szinte értelmezhetetlenné vált.

Bíró Ferenc visszaemlékezéseiben különös hangsúllyal jelenik meg ez az állapot. Hol a rendszer emberének, hol annak ellenségének bélyegezték. A címkék változtak, a bizalmatlanság maradt. Mintha a magyar nyilvánosság már képtelen volna elképzelni, hogy valaki egyszerűen csak azt akarja tenni, amire törvény kötelezi.

A fordulópont saját elmondása szerint 2024-ben következett be. Ekkorra az Integritás Hatóság már nem csupán létezett, hanem működni kezdett. Vizsgálatok indultak, ellenőrzések zajlottak, és olyan intézményeknél jelentek meg a hatóság munkatársai, ahol az ellenőrzés ténye önmagában is érzékeny kérdéseket vetett fel. Különösen jelentősnek tartja az Országos Kórházi Főigazgatóságnál végzett vizsgálatot, amely szerinte világossá tette, hogy az intézmény nem kíván statisztaszerepet vállalni.

Itt érkezünk el a történet legfontosabb pontjához. Nem azért, mert bizonyított tényről van szó, hanem azért, mert ha az állítás igaz, akkor súlyos következményekkel járó kérdéseket vet fel a magyar állam működéséről.

Bíró Ferenc azt állítja, hogy 2024 májusában az Igazságügyi Minisztériumban olyan találkozón vett részt, ahol jelen volt az akkori igazságügyi miniszter és az európai ügyekért felelős tárcavezető is. Beszámolója szerint ezen a megbeszélésen arra próbálták rávenni, hogy hagyjon fel bizonyos vizsgálatokkal, illetve ne végezze a munkáját a törvény által meghatározott módon.

Ennek az epizódnak nem az a lényege, hogy pontosan milyen mondatok hangzottak el egy zárt ajtók mögötti megbeszélésen. Sokkal inkább arról, milyen állapotba jut egy politikai rendszer, amikor az ellenőrzést már nem a működés természetes részének, hanem kellemetlen akadálynak tekinti. Amikor a törvény végrehajtása nem magától értetődő kötelesség, hanem alku tárgya lesz. Amikor az intézményi autonómia csak addig elfogadható, amíg nem érint politikai korrupciós érdekeket.

A modern állam egyik legfontosabb ismérvének éppen annak kellene lennie, hogy a szabályok személyektől függetlenül működnek. Hogy az ellenőrző szervek nem azért léteznek, hogy igazolják a hatalmat, hanem azért, hogy szükség esetén korlátot állítsanak elé. A történelem tanúsága szerint azonban minden politikai rendszer hajlamos arra, hogy idővel saját magát azonosítsa az állammal, saját érdekeit a közérdekkel, saját döntéseit pedig a törvénnyel. Ettől a pillanattól kezdve pedig minden ellenőrzés fenyegetésnek tűnik.

Bíró Ferenc története nem egy ember története. Nem is csupán az Integritás Hatóság története. Hanem annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy létezhet-e még Magyarországon olyan intézményi szereplő, amely nem politikai lojalitásból, hanem törvényi kötelezettségből indul ki. Létezhet-e olyan hivatal, amely nem a hatalom meghosszabbított karja, hanem annak ellenőrzője kíván lenni.

Bíró Ferenc az az ember, aki három év alatt szembesült azzal a felismeréssel, amelyet a magyar közélet szereplői közül sokan jól ismernek: a törvények létezése és a törvények érvényesülése nem ugyanaz. A kettő között pedig olykor igen nagy a szakadék.

Azért osztom most meg a Bíró Ferenccel készül interjút, mert a mai nap a régi rendszer vádhatósága, a Központi Nyomozó Főügyészség vádat emelt Bíró Ferenc ellen hűtlen kezelés és más bűncselekmények miatt. Ez semmi más, mint a bosszúhadjárat kiteljesedése, amiért feltárta az, amit valakik nem akartak, hogy feltárjon.

A másik ok: személyesen azonosulni tudtam Bíró Ferenc történetével. Magam is ezerszer átmentem azon a nehéz ösvényen, amelyen gyanakvás vett körül, az, hogy “kinek vagyok az embere?” Nagyon kevesen fogadták el, hogy senkié. Hol a rendszer embere, hol annak ellensége voltam. Hol az egyik párt embere voltam, hol a másiké. Amikor pedig az igazságot választottam, azonnal árulónak kiáltottak ki.

És a harmadik ok: én is belülről ismertem a rendszert. Igaz más területeit, de a mintázatok ugyanazok. Igaz, engem börtönnel még nem fenyegettek, de a vállalkozásaimat megpróbálták ellehetetleníteni.

Semmilyen jogi érvvel nem tudok Bíró Ferenc elé állni, megvédeni, de tudom, érzem, hogy igaza van. Egy olyan világban élünk, amelyet a Bikini együttes úgy énekelt meg, hogy “az igazság csak úgy győzhet, ha áthágja a törvényeket.”

Valakik Bíró Ferencet az ügyészségi bosszúhadjárat keretében mára a nép ellenségévé próbálják tenni. Pontosan, mint Ibsen főhősét A nép ellensége című zseniális könyvben, amikor Dr. Thomas Stockmann fürdőorvos felfedezi, hogy egy kisváros legfőbb gazdasági motorját jelentő gyógyfürdő vize súlyosan fertőzött. Az orvos kötelességének érzi, hogy nyilvánosságra hozza az igazságot a polgárok egészsége érdekében.

A fordulat itt is - mint Bíró Ferenc minisztériumi esetében - egy zárt ajtók mögötti beszélgetésben csúcsosodik ki. A város polgármestere (aki mellesleg Stockmann saját fivére) és a helyi gazdasági és sajtó elit képviselői megpróbálják rávenni az orvost, hogy hallgassa el a vizsgálati eredményeket, vagy változtassa meg a jelentését. Azzal zsarolják, hogy a fürdő bezárása és a csatornázás átépítése gazdasági csődbe vinné a várost, és tönkretenné a közösséget.

A hatalom képviselői Ibsen művében is úgy tesznek, mintha a törvény és az igazság alku tárgya lenne. Stockmann doktortól nem azt kérik, hogy ne legyen jó szakember, hanem azt, hogy a “közérdek” (valójában a politikai és anyagi haszon) nevében kössön kompromisszumot.

Stockmann nem hajlandó statisztaszerepet vállalni. Amikor látja, hogy a helyi újság és a tisztségviselők mind elfordulnak tőle az egyéni érdekeik miatt, teljesen elutasítja a megalkuvást. Inkább vállalja, hogy megbélyegzik, elveszíti az állását, és a házát kővel dobálják.

Ibsen drámájának legfőbb tanulsága hajszálpontosan megegyezik Bíró Ferenc sorsával. A mű bemutatja, hogyan válik a politikai gépezet és a “kompakt többség” képtelenné az önellenőrzésre. A rendszer a korrekciót (a fertőzés tényét) nem a működés természetes és javítandó részének tekinti, hanem egy elnyomandó, kellemetlen akadálynak. Amikor az intézményi tisztesség ütközik a hatalmi érdekekkel, a rendszer azonnal az egyén elnémítására törekszik.

A történet végén a magára maradt Stockmann doktor kimondja a mű híres tételmondatát, amely a Bíró Ferenc által leírt magányos intézményi küzdelem mottója is lehetne: „A legerősebb ember a világon az, aki a leginkább egyedül van.”

Mit tehetnénk hozzá, majd 150 évvel később Ibsen történetéhez? Bíró Ferenc erős ember. De azért nem kellene hagyjuk, hogy egyedül maradjon...

Könyvcsomag-ajánló: Tanácsköztársaság haladóknak

Meg lehet-e érteni egy történelmi kataklizmát pusztán egyetlen könyvből? A Tanácsköztársaság “haladó” könyvcsomag éppen erre ad határozott választ: nem. Ez a 12 kötetből álló gyűjtemény különböző nézőpontokból, naplókból, visszaemlékezésekből és elemzésekből rajzolja meg az 1918–1920 közötti időszak sokrétegű valóságát. Egy korszakét, amelyben a háborús vereség, a politikai kísérletek és az ideológiai harcok egyszerre alakították a mindennapokat. Ez a kollekció azoknak szól, akik a történelmet nem lezárt múltnak, hanem élő kérdésnek tekintik. Mert a valódi tét nem csupán az, hogy mi történt 1919-ben, hanem az, hogy miként gondolkodunk róla napjainkban.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!