Így akarja elindítani 3. világháborút a londoni Titkos Elit
Oroszország legyőzése és feldarabolása a cél, ehhez Ukrajna a csali
Az ukrajnai ritkaföldfémekkel kapcsolatos üzlet egy nagyon is jellemző brit húzás, Winston Churchill forgatókönyvének újrajátszása, amikor behúzta az Egyesült Államokat a 2. világháborúba. Most Starmer brit kormányfő készül ugyanezzel a módszerrel a 3. világháborúra.
Alex Krainer horvát geopolitikai elemző múlt heti adataira épített írásom jóval több mint 100.000 olvasót érdekelt. Jól bizonyítja ez is, hogy sokan nem elégszenek meg a hazai propaganda-elemzők sematikus válaszaival korunk eseményeivel kapcsolatban. A gondolkodó ember természetes törekvése, hogy értse a körülötte lévő világot, amelybe nemcsak magát helyezi el, hanem az életének azokat a stratégiai döntéseit is, amelyek gyermekei, unokái életére is hatással lesznek. Egyre többen szembesülnek azzal, hogy korunk legfontosabb értéke a hiteles információ, amit a különböző politikai szekértáborok fizetett véleményformáló ügynökeitől hiába várhatnak.
Alex Krainer saját oldalán vitte tovább annak a kulcsfontosságú történésnek a szálait, amelyek az USA és Ukrajna közötti, egyelőre meghiúsult “ritkaföldfém” üzletről szólnak. Alex Krainer olyan történelmi idővonalra húzta fel a mai események hátterének a megismertetését, ami valóban nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megértsük, mi történik valójában. Mint ismert a korábbi írásomból, Krainer azt valószínűsítette, hogy az ukrán elnök azért nem írta alá az amerikaiakkal a ritkaföldfémekkel kapcsolatos szerződést, mert azokat már korábban eladta a londoni háborús hiénáknak, a Rothschildok érdekeltségeinek, akik ezzel elhappolták a zsákmányt Trump orra elől. Krainer szerint mindez a brit uralkodó intézményrendszer által kitalált álnok trükk, hogy Donald Trumpot arra csábítsák, nyújtson védelmet Ukrajnának és végül háborút indítson Oroszország ellen. Ez azonban a Brit Birodalom végzetes hibájának bizonyulhat, ami valószínűleg felgyorsítja annak végső összeomlását.
Krainer kiemelte:
“Igen, a Brit Birodalom még mindig létezik. A pénz, a bankárok és a pénzmosás zombi birodalma; a titkos hírszerző hálózatok és a titkos diplomácia birodalma; a tiltott befolyás, a megvesztegetés és a korrupció birodalma; a hamis narratívák és a degeneráltak, idióták és inkompetens bürokraták kooptált kormányainak birodalma. Egy parazita, amely évszázadokkal ezelőtt megfertőzte az emberiséget, és önmaga radikális perverziójává változtatta. Ugyanakkor egy haldokló birodalom is, megsebesült és ezért rendkívül veszélyes, mivel kész lángba borítani a világot, hogy megőrizze saját befolyását.”
Pontosan arról a Brit Birodalomról van szó, amelyik felett a pénz, a Titkos Elit hálózatrendszere vette át a hatalmat 1891-ben, mint ahogy azt Gerry Docherty és Jim Macgregor az évszázad egyik legfontosabb könyvében részletesen feltárta. Ez volt az a Titkos Elit, amelyik egy provokációval kirobbantotta az első világháborút, ugyanis a szarajevói merényletek szálai Londonba vezetnek. Ez volt az a Titkos Elit, amelyik ezután az USA-t is bevonta az első világégésbe, majd előkészítette a második világháborút. De ne menjünk még ennyire előre, térjünk vissza a mai eseményekhez, és ezeket helyezzük történelmi kontextusba Alex Krainer elemzése alapján. Arra kérek minden olvasót, hogy kiemelt figyelmet szenteljen az idővonalra felépített történéseknek:
Volodimir Zelenszkij február 28-i látogatása a Fehér Házban a modern történelem egyik legbizarrabb eseményének számít. Mint ismert, Zelenszkij azért érkezett Washingtonba, hogy aláírja az Egyesült Államokkal a “ritkaföldfémek” ásványi anyagokra vonatkozó megállapodást, amely mintegy 500 milliárd dollár értékben adja át Ukrajna erőforrásait amerikai érdekeltségeknek. Cserébe Zelenszkij biztonsági garanciát és folyamatos pénzügyi és katonai támogatást kért Ukrajnának az Egyesült Államoktól.
Az aláírási ceremóniát megelőző közös sajtótájékoztatón Trump elnök, Zelenszkij, JD Vance alelnök és Marco Rubio külügyminiszter vett részt. Ez az esemény azonban egy minden képzeletet felülmúló alpári színtű veszekedésbe torkollott, az ukrán elnök a diplomáciában példátlannak számító viselkedéssel alázta meg vendéglátóit, végül Trump elnök kidobta Zelenszkijt a Fehér Házból.
Ezt követően az amerikai elnök nyilatkozatot tett közzé az X-en:
“Nagyon tartalmas találkozónk volt ma a Fehér Házban. Sok mindent megtudtunk, amit ilyen feszültség és nyomás alatt, beszélgetés nélkül soha nem érthetnénk meg. Elképesztő, mi minden derül ki az érzelmek hatására, és megállapítottam, hogy Zelenszkij elnök nem áll készen a békére, ha Amerika is részt vesz benne, mert úgy érzi, hogy a mi részvételünk nagy előnyt biztosít neki a tárgyalásokon. Én nem akarok előnyt, én BÉKÉT akarok. Tiszteletlenül viselkedett az Amerikai Egyesült Államokkal szemben annak nagyra becsült Ovális Irodájában. Visszajöhet, amikor készen áll a Békére.”
Mi a helyzet az ukrán ritkaföldfémekkel?
Miről szólt ez az egész színjáték? Az ukrán ritkaföldfém ásványokkal kapcsolatos történet egyfajta bizarr kabuki színházzá vált, aminek úgy tűnik, semmi racionális értelme nincs. Az egész diplomáciai vita a Trump-kormányzat azon követelése miatt eszkalálódott, hogy Ukrajna adja át ezeket a nyersanyagokat az Egyesült Államoknak, az USA által Ukrajnának nyújtott katonai és pénzügyi támogatás ellentételezéseként. A szóban forgó összeg Trump szerint 350 milliárd dollárra tehető. A múlt héten Catherine Herridge-nek adott interjúban, Marco Rubio külügyminiszter kifejtette, hogy Zelenszkij beleegyezett ebbe a kérésbe, amit aztán később nyilvánosan visszautasított:
“Megvitattuk Zelenszkijjel az ásványkincs-jogokat, és azt mondtuk, hogy egy közös vállalkozást szeretnénk veletek ... Vissza kell kapnunk valamennyit abból a 200 milliárd dollárból, amit az adófizetők pénzéből adtunk nektek. Zelenszkij azt válaszolta: »Rendben van, de ezt át kell futtatnom a jogalkotási folyamaton«. Két nappal később pedig azt olvasom, hogy elutasította az üzletet. Nem erről volt szó azon a találkozón. Próbálunk segíteni ezeknek a fickóknak. Ukrajnának nem sok köze van az amerikaiakhoz, ezért több hálát várnánk el. Amikor azt látja az ember, hogy dezinformációval vádolja az elnököt, az nagyon kontraproduktív. Trump elnök ezt nem fogja elfogadni. Nem fogja hagyni, hogy átverjék. Reméli, hogy Zelenszkíj nem próbálja meg csőbe húzni az Egyesült Államokat, mert annak semmi haszna nem lesz.”
Krainer szerint hihetetlennek tűnik, hogy Zelenszkij, aki kétségbeesetten vágyik az Egyesült Államok további pénzügyi és katonai támogatására, ilyen szemtelen módon szembeszállna Trump elnökkel - amibe beletartozik az is, hogy sértegeti őt és zavarba hozza a külügyminiszterét -, ha nem lenne valami a háttérben. A magyarázat az AENews című cseh kiadványból derül ki, amely az ukrán hírszerzés kiszivárogtatásaira hivatkozik. Az AENews arról számolt be, hogy Zelenszkij azért nem tud üzletet kötni az Egyesült Államokkal, mert már átadta Ukrajna nyersanyagvagyonát Nagy-Britanniának.
Mint írják:
“Ezért nem írta alá Zelenszkij az ásványi anyagokra vonatkozó szerződést sem Kijevben, sem pedig néhány nappal később a müncheni biztonsági konferencián. Hiszen az ásványkincsek január 16-a óta a londoni Rothschildok tulajdonában vannak.”
Az „alku” megelőzi Trump elnökségét
Krainer szerint a történetnek egy további fontos háttere van. Egyes nyugati kommentátorok azt próbálják sugallni, hogy Trump - mivel megtehette - úgy döntött, hogy kihasználja Ukrajna gyenge pozícióját, és egyszerűen kisajátít 500 milliárd dollárt az ország nyersanyagvagyonából.
A történet azonban ennél sokkal bonyolultabb. Krainer így fogalmaz:
“Még 2024 szeptemberének végén, két hónappal az amerikai választások előtt Zelenszkij meglátogatta Trumpot New Yorkban, és felajánlotta az ásványkincs-üzletet. Talán meg akarta nyerni Trumpot Ukrajna ügyének, arra az esetre, ha megnyeri a választásokat és ő lesz az új elnök. Az 500 milliárd dolláros összeg Zelenszkijtől származik, nem Trumptól, és nagyon kétlem, hogy Zelenszkij maga állt elő az ötlettel.”
Starmer lopakodó kalózkodása
Hogy megelőzze Trumpot és biztosítsa Nagy-Britannia számára Ukrajna erőforrásait, Sir Keir Starmer sietett megkötni az üzletet Zelenszkijjel a „Százéves partnerség” keretében. Az új partnerséget idén január 16-án írták alá, mindössze négy nappal Donald Trump beiktatása előtt. A megállapodás 4. cikkében rögzíti célját:
“a beruházási és kereskedelmi feltételek megerősítése... és együttműködés számos ágazatban, többek között a közlekedés, az infrastruktúra és az energia területén, hogy mindkét fél gazdasága korszerűbbé, rugalmasabbá és virágzóbbá váljon”.
Mint a korábbi cikkemben részletesen bemutattam: az Ukrajnából kiszivárgott hírszerzési információk szerint a megállapodás tartalmaz egy titkos záradékot, amely szerint a háborúskodás befejezése után az Egyesült Királyság megszerezné az ellenőrzést Ukrajna összes kikötője, erőműve, földgázlelőhelye, tároló létesítménye és csővezetéke, titániumlelőhelye és még sok minden más felett.
Úgy tűnik, Zelenszkij aláírta az erőforrások átengedéséről szóló szerződést, cserébe az Egyesült Királyság elkötelezettségéért Ukrajna biztonsága mellett, NATO-tagságának támogatásáért és “nem kevesebb, mint évi 3 milliárd fontért”, “ameddig szükséges Ukrajna támogatásához”. A “Százéves partnerség” megállapodást átolvasva az AENews állításai hihetőnek tűnnek.
Nem valószínű, hogy Nagy-Britannia támogatása jótékonykodásnak számít
Krainer arra hívta fel a figyelmet, nem valószínű, hogy az Egyesült Királyság puszta jótékonyságból vállalta volna, hogy ilyen nagylelkű támogatást nyújt Ukrajnának. Az AENews is elveti ezt az elképzelést, hivatkozva az egykori Csehszlovákia történelmi tapasztalataira a brit kormánnyal kapcsolatban. A csehek az első világháborúban Nagy-Britannia érdekeiért harcoltak. A háború után azonban London Edward Benes kormányától követelte a csehszlovák katonák ruházatával, felszerelésével, élelmezésével, szállásával és kiképzésével kapcsolatos összes költség visszafizetését. Még a sebesült katonák orvosi számláit és az elesettek temetését is felszámították nekik. Nincs okunk azt hinni, hogy a jelenlegi brit kormány nagyvonalúbbnak fog bizonyulni Ukrajna jövőbeli kormányaival szemben.
Ráadásul a 100 éves partnerségi szerződés nem egy “teljes megállapodás”. Szokás szerint a megállapodások tartalmazzák a “teljes megállapodás” záradékát, amely kimondja, hogy a szerződő felek kötelezettségvállalásai arra korlátozódnak, ami az aláírt megállapodásban vagy a felsorolt jegyzékekben vagy kiegészítésekben kifejezetten szerepel. Ehelyett a 11. cikk nem részletezett “további megállapodásokra vagy megegyezésekre utal, amelyek szükségesek és megfelelőek e megállapodás végrehajtásához”. Ez arra utal, hogy létezhet egy titkos függelék, amely az ukrán erőforrásokhoz való jogokat brit érdekeltségeknek adja.
A Pravda News január 17-i jelentése szerint ezt maga Zelenszkij is megerősítette: a Telegramon közzétett videóüzenetében Zelenszkij a 100 éves partnerségre utalva kijelentette, hogy “van egy zárt, titkos része is ennek a megállapodásnak”, amely Ukrajna “ellenálló képességét és a fejlődés lehetőségét” növelné. Egy másik megerősítés magától a brit kormánytól érkezett, a 100 éves partnerségről szóló január 16-i sajtóközleményében. Ebben az áll, hogy a megállapodás “az Egyesült Királyságot Ukrajna energiaágazata, kritikus ásványi anyagokra vonatkozó stratégiája és a zöld acélgyártás preferált partnereként is bebetonozza”.
Zelenszkij NEM egy diktátor?
Mindez megmagyarázhatja, hogy Trump kijelentése, miszerint Zelenszkij egy hatalombitorló diktátor, miért váltott ki ilyen hisztérikus reakciót Nagy-Britanniában: ha Zelenszkij nem Ukrajna legitim képviselője, akkor Keir Starmer egy magánemberrel írta alá a megállapodást, nem pedig Ukrajna kormányának képviselőjével, tehát a szerződés érvénytelen. Volodimir Zelenszkij hivatali ideje 2024 májusában járt le, és Ukrajna alkotmánya egyértelmű abban, hogy az elnök hivatali ideje semmilyen körülmények között nem hosszabbítható meg az 5 éves cikluson túl, és az elnökválasztást sem lehet elhalasztani. Ezért a 100 éves partnerség semmis lehet, bármilyen titkos záradékkal vagy függelékkel együtt.
Ugyanazon a napon, amikor Trump Zelenszkijt diktátornak nevezte, a brit média kollektíven Zelenszkij védelmére kelt. Keir Starmer kijelentette, hogy “Zelenszkij nem diktátor”, és hogy “teljesen ésszerű a választások felfüggesztése háborús időkben, ahogyan az Egyesült Királyság tette a második világháború alatt”. Ráadásul Starmer Zelenszkijt Winston Churchillhez hasonlította. Még az ellenzéki vezető, Nigel Farage is csatlakozott a Zelenszkij védelmére kelt kórushoz.
Boris Johnson ismét főszerepben
Ekkorra azonban a helyzet kissé kicsúszott a britek kezéből; Zelenszkij szemtelenül elutasította az Egyesült Államok által javasolt megállapodást, zavarba hozta Marco Rubio külügyminisztert és megsértette Trump elnököt. Trump Zelenszkijt ért nyilvános támadása viszont előtérbe helyezte legitimitásának kérdését. Itt volt az ideje a kármentésnek és London ismét Boris Johnsont küldte Kijevbe, hogy rendbe hozza a dolgokat. Azt a háborús hiénát küldék tárgyalni, akin keresztül London kirobbantotta az ukrán-orosz háborút. Boris Johnson az orosz különleges katonai művelet harmadik évfordulója, 2025. február 24. alkalmából érkezett Kijevbe.
Johnson látogatása után két dolog történt: először is, Zelenszkij visszavonta az amerikai “ritkaföldfém” üzlet korábbi elutasítását. Másodszor, az ukrán parlament elfogadta a Zelenszkij elnöki mandátumának meghosszabbításáról szóló határozatot. Ez volt a törvényhozók második szavazása ugyanerről a határozatról: az első alkalommal rosszul voksoltak, és nem adták meg Zelenszkijnek az ukrán elnöki legitimitást.
Johnson több, Kijevből adott interjújában, valamint a jaltai európai stratégiai fórum “különleges összejövetelén” február 24-én tartott “Három év - ideje győzni” szlogen alatt tett nyilatkozatai gyanút keltenek. Ezeken a fórumokon Johnson nagyjából ugyanazokat a témákat adta elő, csakhogy közben elszólta magát a brit szerepvállalásról. A “Good Morning Britain”-nek Kijevből adott kora reggeli interjújában Johnson a “ritkaföldfém-alkura” hivatkozik, és elmondja, hogy mire is szolgál:
“...amely nemcsak Ukrajna jövőbeni finanszírozására kötelezi az Egyesült Államokat, hanem egy szabad, szuverén és biztonságos Ukrajnára is Donald Trump alatt, és ez nem lebecsülendő. Ez egy nagyon-nagyon fontos kötelezettségvállalás, és történetesen az is benne van a megállapodásban, hogy Oroszország az agresszor ebben a háborúban.”
Ne legyen kétségünk abban, hogy Johnson elég sokat tud a megállapodás titkos rendelkezéseiről. Aztán úgy tesz, mintha kemény alku lenne a háttérben, amely nagy előnyökkel jár a kapzsi amerikaiak számára, figyeljük a nyilatkozatát:
“Most az emberek azt fogják mondani, hogy ez az alku zsarolás Ukrajnának, és Amerika túlságosan kapzsi - de ebből a befektetési alapból, amelyet létrehoznak, egy fillért sem kaphat senki, hacsak Ukrajna szabad, szuverén és biztonságos nem lesz .”
Ez utóbbi kijelentésből az is nyilvánvalóvá válik, hogy miért olyan fontos az amerikai biztonsági garancia: enélkül egy fillér sem folyhat nyugatra Ukrajnából. Ahogy Keir Starmer is elismerte, “az amerikai háttértámogatás létfontosságú”.
Az amerikaiak nagyon mohók
Arra a kérdésre, hogy Zelenszkij most visszavonja-e a megállapodástervezet elutasítását, Johnson úgy tesz, mintha semmiről sem tudna:
“Remélem, hogy megteszik, nem lehetek teljesen biztos benne, hogy ez meg fog történni - különböző tervezetek keringtek az elmúlt napokban. Amit a legfontosabbnak tartok, hogy ha megnézzük ezt a megállapodást, ha megfigyeljük, mit mond feketén-fehéren az amerikai elkötelezettségről Ukrajna iránt, Ukrajna szabadsága, szuverenitása és biztonsága kapcsán, ha megnézzük, mit irányoz elő hosszú távon Ukrajna számára, ez ... gazdasági integráció a Nyugattal, egy nagy partnerség a világ legerősebb gazdaságával, ami pozitív egy ország számára...”
Figyeljék még egyszer a részleteket a nyilatkozatban: Johnson reméli, hogy aláírják az ukránok a szerződést, de nem biztos benne, mert “különböző tervezetek keringenek”... De aztán ugyanabban a mondatban egyértelmű információkat közöl az Ukrajna és az USA között aláírandó megállapodás konkrét rendelkezéseiről. Végül Johnson megvetően nyilatkozik az Egyesült Államokról:
“... ez egy jó üzlet az Egyesült Államok számára is, de akkor ne felejtsük el, hogy mivel kellett szembenéznünk 1940-41-ben a kölcsönbérleti szerződéssel - hatalmas összegről kellett lemondanunk - bázisok a Karib-tengeren, Új-Fundlandon, Bermudán és így tovább, kaptunk cserébe egy csomó rozsdás rombolót, és ... az Egyesült Királyság adófizetői 2006-ban leállították a kölcsönbérleti díjak visszafizetését az Egyesült Államoknak... Szóval, tudja, Amerika már bizonyította, hogy a támogatásért árat követel.”
Johnson azt sugallja, a mostani egy nagyon szerencsétlen helyzet, mert az amerikaiak gátlástalanok és kapzsik. Szegény ukránoknak csak el kellene fogadniuk, hogy az amerikaiak szépen megnyírják őket, de mindig nézzük az élet napos oldalát: “onnan, ahol ma ülök, úgy gondolom, hogy az ár Ukrajna számára elfogadható”.
És Krainer szerint itt van a lényeg. Minden jel szerint a britek már biztosították maguk számára Ukrajna vagyonának oroszlánrészét, de nem tudják megvédeni azt anélkül, hogy az amerikaiak ne végeznék el a piszkos munkát és ne vállalnák az összes kockázatot. Hogy az amerikaiakat is bevegyék a játékba, a britek csalit készítettek a “ritkaföldfém-ásványok” ügylet formájában, amelyet valamilyen jövőbeli pánzügyi alapon keresztül hajtanak végre, amelyből az USA a bevétel egy részét kapja majd. Valószínű, hogy ezt a csalit már tavaly szeptemberben kitalálták, amikor Zelenszkij először ajánlotta fel az üzletet Trumpnak.
Nyilvánvaló, hogy a megállapodásnak hatalmas hátulütője van az Egyesült Államok számára: a biztonság nyújtásának vérben és kincsben kifejezett költségein túlmenően fennállna egy Oroszországgal vívott nukleáris háború valószínűsége is. De maga az ukrajnai ritkaföldfémek létezése is kétséges. Eközben a brit érdekeltségek lecsapnának a zsákmány nagy részére. A britek által az évszázadok során tökéletesített kereskedelmi gyakorlatok alapján a kalózkodást olyan jól lepleznék a kijelölt ukrán vagyonkezelőkkel, korrupt kormánytisztviselőkkel, offshore fedőcégek végtelen sorával és a brit és európai bankok pénzmosási szolgáltatásaival, hogy kevesen gyanítanák, hogy brit Rothschild-érdekek is érintettek.
Krainer úgy véli, hogy az egész epizód rávilágít a brit uralkodó körök Egyesült Államokkal szembeni megvető magatartására. Úgy tűnik, valóban úgy tekintenek az USA szerepére, ahogy Winston Churchill fogalmazott, mint “amerikai erő a brit agyért.” Ahogy már évek óta gyanítom: Úgy látják a “különleges kapcsolatot”, mint a Mad Max III. című film Mester-Blaster kombóját: egy roskatag, baljós törpe irányítja a buta, izmos óriást. De az óriás mostanra felébredt és észhez tért. Az új washingtoni kormány nem hasonlít a régire, és nem lesz könnyű rászedni a piszkos üzletre.
Egy taktika, ami már bevált
Ukrajna vagyonának kifosztása azonban nem az egyetlen dimenziója a mai geopolitikának. Egy sokkal sötétebb napirend van a háttérben, és Boris Johnson bizonyos értelemben előrevetítette ezt, amikor kijelentette, hogy “... 1940-41-ben a földbérleti szerződéssel - hatalmas összegről kellett lemondanunk - bázisokról a Karib-tengeren, Új-Fundlandon, Bermudán és így tovább, cserébe kaptunk egy csomó rozsdás rombolót...”.
Johnson arra célzott, hogy az USA egy előnytelen üzletet kényszerített Nagy-Britanniára, és kihasználta a szükség órájában. De ez durva torzítása annak, ami valójában történt. Ahogy David Irving brit történész a II. világháborúról szóló egyik előadásában kifejtette, valójában a britek voltak azok, akik felajánlották területeik egy részét, hogy rávegyék az USA-t, hogy csatlakozzon a II. világháborúhoz Nagy-Britannia oldalán:
“Churchill végül 1940 közepén úgy döntött, hogy megvásárol az Egyesült Államoktól 50 darab I. világháborús rombolót, amelyek teljesen használhatatlanok voltak, és elcseréli őket a Brit Birodalom értékes ingatlanjaira. Az Egyesült Államoknak adta a karibi szigetek egy részét, amelyek a mi gyarmataink voltak, odaadta Új-Fundland egy részét és a Brit Guyana egy részét 50 rombolóért cserébe, amelyek valójában annyira haszontalanok voltak, hogy a második világháborúban egy sem volt bevetésen.... Ez volt az egyik módszer, amellyel Churchill megpróbálta az Egyesült Államokat egyre közelebb és közelebb rángatni a háború széléhez. Egy másik módszer, amit alkalmazott, sokkal cinikusabb volt. Ahogy Kennedy nagykövetnek mondta: „Figyeljen: amikor Adolf Hitler elkezdi bombázni Londont és olyan brit városokat, mint Boston és Lincoln, amelyeknek az Egyesült Államokban is vannak megfelelőik, akkor maguknak, amerikaiaknak be kell majd lépniük a háborúba, nem igaz? Nem állhatnak csak félre, és nézhetik, ahogy szenvedünk. Churchill tudta: Hitler parancsot adott, hogy egyetlen brit várost sem szabad bombázni. Londonra teljes embargó volt érvényben. A német légierő bombázhatott kikötőket és dokkokat, de városokat nem.
És 1940. augusztus 25-én Churchill parancsot adott a brit légierőnek, hogy bombázza le Berlint. Annak ellenére, hogy a bombázó parancsnokság főnöke és a brit légierő vezérkari főnöke figyelmeztette őt, hogy Berlin bombázása esetén Hitler könnyen lehet, hogy feloldja a brit városok bombázására vonatkozó embargót. Churchill pedig csak pislogott, mert természetesen pont ezt akarta. Aznap reggel 9:15-kor személyesen telefonált a Bombázó Parancsnokságnak, hogy elrendelje Berlin bombázását - 100 bombázót küldött Berlin bombázására. És még aznap este elmentek és bombázták Berlint, és Hitler még mindig nem mozdult. [Churchill] újabb támadást rendelt Berlin ellen, és ez így ment a következő hét vagy tíz napon keresztül, míg végül szeptember 4-én Hitler elvesztette a türelmét, és a berlini Sportpalotában elmondta azt a híres beszédet, amelyben úgy fogalmazott: „Ez az őrült már hétszer bombázta le Berlint. Ha még egyszer megteszi, akkor nemcsak megtámadom a városaikat, hanem kiirtom őket.” Nagyon híres beszéd. Persze a német iskolásoknak most erről a hitleri beszédről mesélnek, azt nem mondják el, hogy mi volt az előzménye. Nem mondják el nekik, mi volt a háttérben. Churchill szándékosan küldte oda a bombázókat, hogy kiprovokálja saját fővárosának bombázását. És Hitler beszéde után másnap Churchill elrendelte Berlin újabb bombázását.”
Természetesen a történelem során, ha a fegyveripar úgy kívánta, egy jó kis háborúért az USA is legyilkoltatta a saját állampolgárait. Egyetlen nemzet sem bombázott annyi más országot, mint az USA. Egyetlen ország sem buktatott meg annyi kormányt, és vett részt annyi nyílt és rejtett konfliktusban, mint az USA. Nincs még egy ország a világon, amely annyi más országban tart fenn katonai támaszpontokat, annyi fegyvert exportál, és olyan magas fegyverkezési költségvetést tart fenn, mint az USA. A világ egyetlen más országának sem sikerült olyan mesterien eltitkolnia a gaztetteit, mint az Amerikai Egyesült Államoknak. És a mögötte álló angolszász pénzügyi érdekkörnek... Ezt ismerteti USA - A gátlástalan birodalom című zseniális könyvében a világhírű történész, Daniele Ganser.
Ugyanaz a forgatókönyv?
Tehát amit Irving leírt, az a brit kormány ármánykodása volt, hogy az Egyesült Államokat a maga oldalán vonja be a háborúba. Úgy tűnik, Keir Starmer ugyanazt a forgatókönyvet követi: az ásványi anyagokkal kapcsolatos alku a horog - a megvesztegetés, amivel az amerikaiakat előkészítik arra az eshetőségre, hogy elkötelezzék magukat a brit menetrend mellett. Legutóbbi nyilatkozatai ezt tovább erősítik: kormánya megduplázza az Ukrajnának nyújtott támogatását.
Bár a brit hadsereg nem ér fel az oroszokkal, az ötlet - ahogy Starmer kifejtette - az, hogy megmutassák az amerikaiaknak, hogy Nagy-Britannia komolyan gondolja a háborút. Ezeket a csapatokat szándékosan veszélybe sodorják, hogy kiváltsák a további eszkalációt, miközben a kormányuk azon dolgozik, hogy összeállítsa a “hajlandóak koalícióját”, hogy bevethető legyen az európai haderő is. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azt mondta, hogy a következő héten Európa újrafegyverzésére nyújt be tervezetet, hogy megerősítse az Európai Unió biztonságát. Ukrajna jövőjéről kijelentette, hogy:
“a biztonsági garanciák rendkívül fontosak. Erős helyzetbe kell hoznunk Ukrajnát, hogy rendelkezzen az eszközökkel, amelyekkel megerősítheti és megvédheti magát. Alapvetően Ukrajnát egy acél sündisznóvá változtatjuk, amely emészthetetlen a potenciális támadók számára”.
Továbbá hangsúlyozta, hogy meg akarják mutatni az Egyesült Államoknak, hogy készek megvédeni a demokráciát.
Krainer szerint emellett megduplázzák a PR-tevékenységüket, hogy Zelenszkijt hősies szabadságharcosnak állítsák be. Mindezen elemek megléte esetén nem nehéz elképzelni olyan forgatókönyveket, amelyek komoly eszkalációhoz vezethetnek, és az Egyesült Államokat visszafordíthatatlan ütközőpályára állíthatják Oroszországgal szemben.
Mi az oka Nagy-Britannia megveszekedett ruszofóbiájának?
Mi lehet az oka annak, hogy a brit establishment rögeszmésen legyőzné és feldarabolná Oroszországot, és miért tűnik úgy, hogy hajlandóak lángba borítani az egész világot ennek a célnak az elérése érdekében? Krainer szerint a válasz az orosz természeti erőforrásokban rejlik, amelyek mellett eltörpülnek Ukrajna természeti erőforrásai. Nagy-Britannia, amelynek pénzügyei katasztrofális állapotban vannak, kétségbeesetten keresi a friss fedezetet, hogy új, jelentős hitelciklust indíthasson el, amely szükséges a pénzügyi rendszerének helyreállításához. Ukrajna és Oroszország nyersanyagai nélkül csak a pénznyomdák állnak rendelkezésükre, amelyek Nagy-Britannia stagflációját hiperinflációvá változtatják és birodalmukat végleg összeomlasztják.
Közösségi média felületeim a Substack-en túl.
YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom
Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom
TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom
Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)
Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom
Miben tud Ön segíteni?
Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.
Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.
A vége szerintem úgy akart lenni, hogy Ukrajna természeti forrásai törpülnek el az orosz erőforrások mellett, és nem fordítva. Egyébként kiváló cikk. A sok acsarkodó, egymással ölre menő baromnak ezt a cikket el kellene olvasni - külföldön is, még a külföldieknek is.
Én pedig úgy gondolom, hogy a valódi cél már régen túlmutat az ásványi kincseken, és többin! Tulajdonképpen ezeket az erőforrásokat kereskedelemmel is meg tudnák szerezni, békességgel. A Rothschildok 1991-ben Oroszországba (is) mentek és kijelölték a szintén zsidó oligarchákat, akik "privatizálhatják" és privatizálták Oroszországot, akik most már sajátzsebre is játszhatnak az orosz állami vagyon lenyúlásából. Meg úgy egyébként is tudjuk, hogy minden világháború, minden résztvevőjét ők finanszíroztak, és ők robbantották ki a háborúkat is... Ráadásul azt is tudjuk, hogy a "kommunizmus" projekt/kísérlet is tőlük van, tehát Oroszországot már az októberi forradalomkor megszerezték, és ők uralkodtak ott is. ( Nem véletlenül fegyverezte fel őket az USA a II. VH-ban... Természetesen szintén parancsra, és nem maguktól tették... És Sztálin se véletlenül rohangált Londonba egyeztetni és engedélyt kérni tőlük...) A technológia akkor még nem tartott ott, hogy kiaknázhassák teljesen az ottani természetikincseket, de ezt most már akármikor megtehetnék. Hiszen Putyin ugyan úgy a játékosuk, mint a látszólag másik oldal. És ugye már azt is nyilvánosan közölte, hogy szívesen veszik a külföldi befektetőket, és profitálhatnak az orosz kincsekből. Szóval, továbbra is úgy látom, hogy ahogyan a CBJ-ben is leírták, a népeket altatni fogják különböző spekulációkkal, vagy lényegtelen dolgokkal terhelik őket, hogy ne lássák a valóságot, és hogy kik mozgatják a szálakat és milyen célból... A III. VH már igen régóta elhatároztatott náluk, és ki is robbantják, amikor a gój népeket már annyira megutáltatják egymással - hiszen elhitetik velük, hogy azok az ellenségeik -, hogy elérjék a valódi céljaikat...