Én megtanultam, addig vállalhatod önmagad és mondhatid saját véleményed ameddig egy zászló aká vagy ember mögé se állsz be, amint megteszed csordaszellem van, azt kell(ene) mondanod érezbed amit elvárnak - vagy rögtön kiátkozott közellenség leszel. Senki és semmi mögé nem állok be. Van akivel, akikkel egyfelé vezet az utunk, együt halado…
Én megtanultam, addig vállalhatod önmagad és mondhatid saját véleményed ameddig egy zászló aká vagy ember mögé se állsz be, amint megteszed csordaszellem van, azt kell(ene) mondanod érezbed amit elvárnak - vagy rögtön kiátkozott közellenség leszel. Senki és semmi mögé nem állok be. Van akivel, akikkel egyfelé vezet az utunk, együt haladok veke, velük, de amint érzem, hogy Ez nem az én utam, ez nem az én gondolataim, nem az én tetteim rögtön visdza térek a saját utam egyedül járni. Az én értékrendszerem, az én etikai-erkölcsi értékeim követem. Nem vagyok hibátlan és tévedhetetlen. De törekszek jó és értelmes, tartalmas életet élni.
Az egyik legkétségbeejtőbb élmény, amikor egy részletkérdésbeli véleménykülönbség okán ugyanazt kapja meg az ember az addigi bajtársaitól, amit előzőleg csak az elnyomó többségtől volt "szerencséje" megtapasztalni.
Ilyenkor elgondolkodni kényszerül az ember, hogy tulajdonképpen mi volt a közös lelki tényező az addigi bajtársakkal...?
Én megtanultam, addig vállalhatod önmagad és mondhatid saját véleményed ameddig egy zászló aká vagy ember mögé se állsz be, amint megteszed csordaszellem van, azt kell(ene) mondanod érezbed amit elvárnak - vagy rögtön kiátkozott közellenség leszel. Senki és semmi mögé nem állok be. Van akivel, akikkel egyfelé vezet az utunk, együt haladok veke, velük, de amint érzem, hogy Ez nem az én utam, ez nem az én gondolataim, nem az én tetteim rögtön visdza térek a saját utam egyedül járni. Az én értékrendszerem, az én etikai-erkölcsi értékeim követem. Nem vagyok hibátlan és tévedhetetlen. De törekszek jó és értelmes, tartalmas életet élni.
Sajnos nagyon igaz!
Az egyik legkétségbeejtőbb élmény, amikor egy részletkérdésbeli véleménykülönbség okán ugyanazt kapja meg az ember az addigi bajtársaitól, amit előzőleg csak az elnyomó többségtől volt "szerencséje" megtapasztalni.
Ilyenkor elgondolkodni kényszerül az ember, hogy tulajdonképpen mi volt a közös lelki tényező az addigi bajtársakkal...?